Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)

I. ÉRTEKEZÉSEK - Müncheni reminiscentiák.

VÁRNAI. 19 hete, kik magukat a növendék atyjának, anyjának nevezik, akár tulajdon, akár átvett értelemben. És igy nincsen alap, melyre támaszkodva az állam magát nevelés dolgában a csír­lékkel és az egyházzal hasonjogosultnak tarthatój., s mint együttnevelő fölléphetne, habár a nevelés? az ő oltalma alatt áll.­­ És mit tesz nevelni ? A gyermek vallási, arkolcai, értel­mi, és testi tehetségeit, melyek annak emberi lényegét képezik, fejleszteni, gyarapítani, nemesítni, úgy hogy az ő földi, a örök üdvét elérhesse. Tényezők itt tehát, a v­a­l­l­á­s, a f­e­gyelem, az oktatás, a testi épségrevaló fel­ügyelet. De ezek egyike sem képezi a teljes novelést, ha­nem annak csak egy részét. Mindezt eszközölni a család meg az egyház dolga. Az államhoz igenis tartozik őket a feladatuk­ban is védeni s oltalmazni; de hogy az ügyet po­l­d­al­án és az egyház kezei közül kiragadja, és a maga kizárólagos körébe vonja, azt az állam, ha igazságos akar tecni, nem tehet.­­Folyt.) VÁRNAY : MÜNCHENI REMINISCENTIÁK. I. Felhívott ön­t, szerkesztő úr, hogy müncheni élményeim­ről írjak valamit. Megteszem annál is inkább, rport h­i valahol, ugy a jó bajor nemzet fővárosában, a természet s­zar­vészet­e csodás keverékü székhelyén elég tapasztalatot tehet ember. Az évnek bizonyos részében hemzseg e város кг idegenektől ; a saison vándor madarai bármely világrészből jöjjenek, Üün­°henben bizonyosan megállapodnak s ha nem is a látható műs remekek kedvéért, már azon tisztességnél fogva is, melylyel & 2*

Next