Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)
II. KÖLTEMÉNYEK - Repülő harangok.
356 A REPÜLŐ HARANGOK. Vége jön a szent misének, a jó anya hazajött, Megdicsőült tekintete édes bájjal tündöklött. S hogy letenni akará a képes imakönyvet. A fiú rá kék szemével kérdőleg tekintett : „Az anyácskám , mért hazudtál, mért csaltál meg engem?! Három óra hosszat vártam s ablakunkban lestem , S még sem láttam , hogy szálltak a harangok toronyba...." Szelíden ráveregetvén a pirosló ajkakra, És gyűrűit szög hajának hátra simogatván Mosolyogva mond az anya, ilyen választ adván: „Harangjaid kis angyalkák viszik a gyors jellegen, S azokat mi nem láthatjuk édes-kedves gyermekem !" Ismét itt a zöldcsötörtök a megújult évvel, Kórágyon küzd a fiúcska halál gyötrelmével, A kesergő édes anya szívszakadva látja, És csendesen reáborul a kicsinyke ágyra Lassacskán fölemelkedik a beteg fiúcska S szelid hangon az anyának füleibe súgja : „Oh miért sirsz, lelkem, anyám!?... Ne keseregj miattam, A mult éjjel kedves angyaltársaimmal mulattam ; Oly csodaszép volt az egyik, arany szárny volt rajta ! Meg is csókolt s azt mondotta édesdeden ajka : Hogy menjek el és segítsem hozni a harangokat, Midőn holnapután a pap glóriája égbe hat." VADÁSZ POLYKARP.