Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)
I. ÉRTEKEZÉSEK - Liberalismus és az internationale.
358 A LIBERALISMUS önigazgatást. És végre ily eszmék burjánoztak föl a mult században is, mik a „szabadság" és „egyenlőség" jelszavakat írva zászlóra , a reformationak logikai következménye gyanánt tűnnek föl; teremtői lőnek inkább, mint szülöttei a franczia forradalomnak , és ez időtől fogva a szabadság ezége alatt a szellemi és anyagi téren a forradalmak állandó korszakát igtatták be. Századunkat méltán nevezhetjük a szabadelvűség korszakának, mert örököse és fejlesztője a múlt századi szabad eszméknek , melyek eleinte csak az encyclopaedisták körében, utóbb az egész franczia társadalomban egy rendszerré tömörültek , s melyeknek folyományai lőnek korunkban : szabadelvűség a politikában, szabadverseny az ipar terén , teljes indifferentizmus a vallási téren, és mindezen aberratióknak logikai következménye: a socialismus a társadalmi téren. Alig egy százada hogy a szabadelvűség korlátlanul uralt Európában, és a népeknek már is nemcsak politikai, de összes szellemi életét is ragályos mételylyel fertőztette be, s várjon honnan meríti a liberalismus elveit? — a roszul értelmezett egyéni szabadságból, mert főtörekvése fölszabadítani az egyént minden isteni és emberi, egyházi és állami befolyástól. Soha annyit nem hallottunk a szabadságról beszélni, és soha az emberek annyira még fogalmát is el nem vesztették a szabadságnak mint korunkban. Igaz ugyan hogy az ember a szabadság ösztönét magával hozza a világra. Kant tevé azon észrevételt, hogy a gyermek midőn világba lép, azért látszik lármázni, mivel tehetetlenségét, hogy tagjait önállóan nem használhatja kinszernek tekinti, azért a szabadságházi igényét lármával nyilvánítja ; igaz az is, hogy a szabadság szeretete él minden ember keblében , és az embernek híven keble sugalmához, ha a társadalom czéljának a haladásnak meg akar felelni, minden törekvését abban kell öszpontosítania, hogy a társadalomban minél több észszerű szabadságot létesíthessen , mert a társadalmi élet annál tökélyesebb, minél több szabadságot egyesíthet a törvények sérthetlenségével és az egésznek boldogságával ; oly észszerű szabadságot mindazáltal, mely tovább nem lép.