Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)
I. ÉRTEKEZÉSEK - Bartakovits Béla. †.
42. BARTAKOVICS BÉLA EMLÉKEZETE: inkább fogyatkozó nemzet hálája nemes adóját e feledhetlen nagy fiának leróvandja, melyben a történész tollára veszi áldásos működésének leírását, s minek kétségbevonhatlan jogát most csak azok ismerik, kik élete folyamának közvetlen tanúi voltak, a jogot az örök emlékezetre honfitársai közt, az egész magyar nemzet megszavazandja : legyen szabad a nagyjaink érdemeire csak elporlásuk után intő jobb jövőt megelőznünk, halvány színekben bár, de legőszintébb indulattal elhunyt jelesünk nagy jellemét felmutatnunk. Az isteni gondviselés utjai kifürkészhetlenek. Csodás módon, az emberi elmét meghaladó határok közt látjuk azt működni. Boldog az, kit az égi figyelem tárgyává választott s kit bölcsőjétől sírjáig vezérelt. Eger nagy érsekének életében megtestesülve látjuk ezt, mert amaz égi gondviselés, mely már születésétől fogva áldólag terjeszté ki fölötte szárnyait, erényben gazdag élete hosszú folyamán át soha sem hagyta el, hanem az élet számtalan viszontagságai közepett mint választottját vezérlé. A A titkos hatalom oltó szivébe jó korán a vágyat azon életpályát választani, melynek e gyarló világ csak rózsáit látja, de töviseiről sejtelme nincs. A tiszta, önzetlen vonzalmat, melyet már mint gyermek a papi pálya iránt érzett, Isten valódi hivatássá éleszté. Már miint tanuló felismerte a pap két főkellékének a tudomány s szent életnek szükségét s mig ifjú elméje mint szomjas föld az ég harmatát, itta magába a tudomány s ismereteknek lankadatlan szorgalommal gyűjtött cseppjeit, addig ártatlan lelke az éghez szállva Istenben keresett s talált gyönyört. Bartakovics példánykép volt társai elött s nem egyedül fényes tehetségein, megtörhetlen szorgalmán, felélhetlen életén bámuló közelebbi rokonai, de egy máig élő jámbor s derék szerzetes is előre regjósolá, hogy e nemes ifjút Isten egykoron magas polczra fogja emelni. Bartakovics pappá lön. Mint Muzsla község buzgó segédlelkésze már eleve feltűnt elöljáróinak rendkívüli készültsége, buzgalmas nemes jellemével. A nagyrahivatott ifjú dicsteljesen tölté el a közlegénykedés korát, s tán innét magyarázható azon elvarázsló szíves, szeretetteljes modor, melylyel később már mint főpap az Úr szőlőjének ifjú munkásait fogadá; azon atyai gond s figyelem, mely-