Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)
I. ÉRTEKEZÉSEK - Világtárlati levelek.
BÉKESY. Arra hajladoztak a kalászok, Ahol a nap az Urat mutatja. A nap, amint kész volt a misével , A hegyoltár háta mögé szállott. És jött az éj, a vén harangozó, S oltogatta csendben a világot.1) BÉKESY. LEVELEK A BÉCSI VILÁGKIÁLLÍTÁSRÓL. I. Kedves szerkesztő úr ! Szeretnék egy bombát elsütni. Tárczaíró kollegáim a napi, heti s havi sajtóban annyira elkapkodtak előlem minden valamirevaló phrasist, hogy nekem semmi sem jutott. Már pedig a világtárlat megnyitása nem oly ünnepély mint Pál fordulása, mely minden esztendőben egyszer előfordul, de még olyan sem mint Mátyás ugrása, mely minden szökő évben ugrik egyet — a kalendariumban, hanem hasonlatos a régi zsidók amaz országos ünnepéhez, melyet minden hetvenedik esztendőben szoktak volt megülni, — minélfogvást minden kitelhető fény s pompával tartották meg azt. Ilyen ünnep a szomszéd német sógoroknak s az éhes magyar journalistáknak a bécsi világtárlat, mely fénye nagyszerűsége miatt olyannyira világeseménynyé jön, hogy arról köznapi nyelven beszélni nem szabad. Könynyű ezt mondani az olvasónak, de nem oly könnyű megol d) Nálunk palóczoknál, a világ, mundus érteményén kivül, átalában világosságot s különösen égő gyertyát is jelent. 34* B. 531