Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)

I. ÉRTEKEZÉSEK - Világtárlati levelek.

BÉKESY. Arra hajladoztak a kalászok, Ahol a nap az Urat mutatja. A nap, amint kész volt a misével , A hegyoltár háta mögé szállott. És jött az éj, a vén harangozó, S oltogatta csendben a világot.1) BÉKESY. LEVELEK A BÉCSI VILÁGKIÁLLÍTÁSRÓL. I. Kedves szerkesztő úr ! Szeretnék egy bombát elsütni. Tárczaíró kollegáim a napi, heti s havi sajtóban annyira el­kapkodtak előlem minden valamirevaló phrasist, hogy ne­kem semmi sem jutott. Már pedig a világtárlat megnyitása nem oly ünnepély mint Pál fordulása, mely minden eszten­dőben egyszer előfordul, de még olyan sem mint Mátyás ug­rása, mely minden szökő évben ugrik egyet — a kalenda­riumban, hanem hasonlatos a régi zsidók amaz országos ün­nepéhez, melyet minden hetvenedik esztendőben szoktak volt megülni, — minélfogvást minden kitelhető fény s pompával tartották meg azt. Ilyen ünnep a szomszéd német sógorok­nak s az éhes magyar journalistáknak a bécsi világtárlat, mely fénye nagyszerűsége miatt olyannyira világeseménynyé jön, hogy arról köznapi nyelven beszélni nem szabad. Köny­nyű ezt mondani az olvasónak, de nem oly könnyű megol­­ d) Nálunk palóczoknál, a világ, mundus érteményén kivül, áta­lában világosságot s különösen égő gyertyát is jelent. 34* B. 531

Next