Zádori János szerk.: Magyar Sion 1874. (Uj Magyar Sion 5. évfolyam)
I. Értekezések - Utazás Lourdes-ba
maszlaghy fekencz. 687 UTAZÁS LOURDESBA.*) Az idő borongós, szomorú vala. A nagyszerű táj komor felhőkbe volt burkolva, melyek néma panaszkint nehezedének az egész vidékre. A pyrenéek hatalmas hegyláncza, mely Tarbes és Balbastro között száz kilométernyi szélességben tűnik föl, lassankint szürkés felhőpalástba takarózék s a fönséges kilátás, melyben Montréjeautól kezdve egész Capvernig gyönyörködtem, lassankint elveszett szemeim elöl. Mintha a természet maga figyelmeztetett volna a csöndes töredelemre, midőn fönséges képét a bűnbánat szürke színében tünteté föl. A természet Isten eszméje s fogékony kedélyre mindig leszen hatása. Ezer különféle változatai megannyi különböző érzelmet ébresztnek föl. Hát még, ha Isten e nagy templomában egy pontot választa ki magának, hogy onnét kegyelmeinek sugarait bocsássa szét? Nem írhatom le az érzelmeket, melyek egész bensőmet eltöltök, s melyek nyomról nyomra emelkedtek, midőn azon helyhez közeledem, melyet e romlott század sivatagában az isteni malaszt anyja a kegyelmek vázává alkotott. Azt kell hinnem, hogy a szélvész kint szaladó vonat robogása és szivemnek verése egy arányban nő, s lelkemben a gyönyör viv csatát a fájdalommal. Ama leirhatlan érzés, mely az ifjú Mózes szivét elönté, midőn az égő csipkebokorhoz közeledek, azon mystikus félelem, mely a gyermek Sámuelen eröt vön, midőn az Úr hivó szavát meg hallá, világossá, érthetővé lön előttem. A futó perczeket szerettem volna megállitani és siettetni ; félve és örömmel gondoltam a pillanatra, midőn a ködfátyol leple széjjelfoszlik s reményemnek Mekkája szemeim elé tárul. Hányszor történik az életben, hogy epedünk s vágyakozunk valami után , s ha az egy váratlan pillanatban megjelenik előttünk, megdöbbe. *)Mutatvány a szerzőnek sajtó alá rendezendő legújabb útleírásából.