Zádori János szerk.: Magyar Sion 1874. (Uj Magyar Sion 5. évfolyam)
I. Értekezések - Utazás Lourdes-ba
764 a fonteti nő látomásai. — Mindig így kellene-e szenvednie ? — Nem tudom. Eddig tart a párbeszéd. — Kik sem az egy igaz Istenben, sem az ördög létében nem hisznek, gondolkozzanak és fejtsék meg okát ezen tüneménynek. A kíváncsi olvasót a fentnevezett szerzőnek ily czimü röpiratára utaljuk : „Berguille et Louise Lateau, etude comparative. Bordeaux, 1874." FÁBIÁN JÁNOS: UTAZÁS LOURDESBA. Peyramaleur magas termetű, erőteljes férfiú, még a legszebb korban van ; haja már őszbe csavarodott s a déli franczia papok szokása szerint hosszúra van növesztve, ugy hogy hátára hajol. Arczában van valami jellemző, valami nem mindennapi, ami vonz s megfélemlít egyszerre. Magas sima homlokába két függőleges ráncz ékelte be magát ; a mélyen gondolkodó emberek ez ismertetőjele. Szemeiből szigor s valamely szokatlan dacz villámlik elő. Mintha a bizalmatlanság árnya nehezednék pilláira, félig csukott szemei mintegy lelke mélyét, gondolatainak világát őrzik. Szokása alsó ajkát előretolni, miáltal a valódi római szabású arcz bizonyos kemény s büszke kifejezést nyer. Csodálatos, hogy ez arczon mely egy nagy szívnek, egy erőteljes s tiszta jellemnek tüköre, a mosoly ritkán jelenik meg. Nagyon jól kelle ismernie az embereket, sokat kelle tapasztalnia, hogy arczvonásai épen a bizalmatlanság kifejezésénél kövültek meg. Egy pillantás ezen férfiúra elégséges volt eszembe juttatni ama borzasztó szavakat, melyeket a félénk s gyermeteg Bernadettehez intéze, midőn az az üzenettel első alkalommal megjelent előtte , csak e férfi mondhatta még az erős férfikebelt is megremegtető szavakat : „ A z о č, ť i ̋ szavaidnak hitelt adnak mondják, hogy az általad látott alak a szent Szűz. De tudd meg, ha hazudó, ha