Zádori János szerk.: Magyar Sion 1874. (Uj Magyar Sion 5. évfolyam)
I. Értekezések - Utazás Lourdes-ba
maszlaghy ferencz. 917 UTAZÁS LOURDESBA. V. Nem vagyok képes amaz érzelmeket leírni, melyek egész valómat elfoglalták, midőn az utóbb hallott szavak hatása alatt másnap kora reggel felébredtem. A harangok már zúgtak s andalító zenéjük mintegy himnusz zengedezett a nagy természet hatalmas Urának, hogy az emberiségre e szép napot felviradni engedte. Kitekinték kicsinyded ablakomon, mig ajkaim önkénytelenül a harangok lágy imáját követék. Oly szép, oly leirhatlanul gyönyörű nap volt kint, mintha a természet is ünnepi köntöst öltött volna magára. A gyönyörű vidék aranyfényben úszott, a néhány napi esőzés után minden bokor, fa, fa, erdő, mező, hegy és halom üde zöld bársonynyal valt takarva. A jég maga tiszta és átlátszó mint a szűz kebele, melyhez szenny nem fér. Minden életet, boldogságot, örömet látszék lehelni. Az ablakomhoz közeli fákon madarkák énekeltek ; a távoli halmok virányos rétjeiről hozzám elhatott a legelésző nyáj kolompja, a pásztorfiú furulyájának méla hangja; a ház melletti kis kertből mint a tömjénfüst, gazdag virágillat száll föl az égbe. A fák levelein, a virágokon a reggeli harmat gyöngyei csillogtak. Minden ünnepet hirdetett a kegyelem e helyén, a boldogságos Szűz mennybemenetelének ünnepét. Rajtam is szokatlan nyugtalanság von erőt. Valamely megnevezhetlen vágy ösztönzött kisietni a barlanghoz, a kegyelem helyéhez. Alig vártam, hogy öltözésemmel készen legyek. Lent az utczákon minden ünnepi fényben ragyogott. Minden arczon idvezült mosoly, szent lelkesültség s ártatlan öröm kinyomata. Idegenek s helybeliek hosszú, beláthatlan menetet képezve gyalog és kocsikon siettek kifelé. A tarka néptömeg közt apáczák, papok, iskolás gyermekek szép orgonasiprendben, különféle jámbor egyletek jelvényeik-