Zádori János szerk.: Magyar Sion 1875. (Uj Magyar Sion 6. évfolyam)
II. Versezetek - Az esztergomi várromok
280 ESZTERGOMI VÁR-ROMOKON. miként nem a szigor, hanem ennek csak azon neme, melyet előrelátni nem lehet, tekintethetik valódi zsarnokságnak« (Eötvös XIX. sz. uz. esz. I. köt. 385.) »Mindennek alap kell — mondja Széchényi — s anélkül a legnagyobb fáradozás is sikertelen« ; mi képezi e rendszer alapját ? A nép. »A nép, mely — Kölcsey szerint — bukásodban megvet és átkoz , lehető kiemelkedésedet bámulat és öröm zajával ünnepli«, ... a nép »melylyel csak úgy boldogul az ember, ha mindenét dicséri és csodálja, ki igazat mond, hibáit fölfedezi és dorgálja, az soha sem kedveltje, mert hiúságát sérti« (Széchenyi). A népet mindig úgy kell tekinteni, mint tapasztalatlan kiskorút, melynek véleménye miként a nádszál folyton inog , már pedig ingó alapon tartós épület nem emelkedhetik. Kárhoztatja e rendszert a Syllabus, s kárhoztatja minden józan politikus, mert már eddig is oda jutunk alatta, hogy »a szabadság fogalma — miként Eötvös mondja — mondhatni tökéletesen elveszett, s azon alkotmányokban, hol a szabadság mint minden ember elidegeníthetlen tulajdona el van ismerve, épen a jognak nincs semmi biztosítéka az államhatalom ellenében.« (XIX. sz. uz. esz. I. köt. 57.) NIKOLÉNYI JÓZSEF: ESZTERGOMI VÁRROMOKON. Minek nevezzelek te néma és Mégis ékesen szóló szikla-rom ? Felforgatott temető vagy talán Bús századok porladván ormidon? Még azt is gondolom, hogy csont vagy tán Sorstól az idők útjába vetett. És a sok század, ez éhes kuvasz Megrágott, de föl nem emészthetett.