Zádori János szerk.: Magyar Sion 1875. (Uj Magyar Sion 6. évfolyam)

I.Értekezések - Manzoni Alessandro

a hírhedett belga leány. 575 gettese ék, kiterjeszti, meghal. Valóban, itt a természet­fölötti minden oldalról özönlik elénk ! Természetfölötti már a stigmáknak változatlan helye, természetfölötti a vérzés ideje, természetfölötti a sebhelyeknek genyedés és varképződés nélkül hallatlan sebességgel végbeme­nő elszáradása, természetfölötti az eksztázis kívülről közbejött minden eseményével ! Szóval, itt az I­s­t­e­n­nek ujját mindenben elismernünk kell ! Sok beteg­ség a világ szeretetéből származik; az „öt seb" beteg­ségét az Isten iránti szeretet hozta létre. Az Úr Jé­zus azt egyesekre küldi, hogy az emberek szíveit újra fölmelegítse. A tudományos önhittség ezen betegséget nem ismeri, de a keresztény nép azt is­meri, tudja, hogy az Isten-ember azt először állta ki, és hogy hosszú, időszak elteltével az ő nagy szolgájá­nak Ferencnek és utána nagy számmal másoknak is e szenvedésben részt venni megengedtetett. A pogá­nyok a lázat és egyéb betegségeket félelemtől indíttat­va istenítették, de a ker. népnek mi szüksége sincs arra, hogy az ,,öt sebet" istenítse; ő ugyan­is azokat ama tökéletlenség fölött érzett fájdalmában, mely e se­beket egykor létrehozta, szereti és tiszteli." G. K. MANZONI ALESSANDRO. (­ május 22. 1875.) A halál még nem oly szomorú, mint a temetés, — mond­ja egy hírneves iró. A költő életében ez megfordítva törté­nik. A nagy láng kialvása nehéz küzdelmekkel van összekap­csolva ; a szellem, mely teremtéshez szokott, nehezen válik meg az anyagi embertől ; a halál két marokkal szorít, midőn egy költő, egy művész ellen kell küzdenie. Az ünnepelt Goe­thenek, ki karszékében ülve, teljesen felöltözve hunyt el, ha-

Next