Zádori János szerk.: Magyar Sion 1875. (Uj Magyar Sion 6. évfolyam)

I.Értekezések - Első áldozáshoz járulók koráról

CZOBOR BÉLA: 101 mai papság nagyobb része a munka megoldásához, minővel eddig a kimagasló néhányak léptek az elhagyatott térre ! Mily gyorsan következnék be az izlésnemesbülés, melyre mai anyag­elvű korunkban oly nagy szükség van! Ha meggondoljuk, hogy a nemesbült ízléssel az erkölcsök járnak karöltve, ha megszívleljük, hogy e feladat mindegyike — legalább nagy­részben — a mi vállainkra nehezül : nem fogunk sokáig haboz­ni, hogy a kezdet nehézségein mielőbb minden tekintet­ben átessünk. A magasztos kezdeményezés az ügy beterjesz­tését és folytatását teszi szükségessé ; ha mulasztás jő közbe nem idegeneket, bennünket fog terhelni a felelősség. De e sö­tét képeket eloszlatja azon nézet, melyet elleneink után-útfélen kénytelenek bevallani, hogy a magyar clerus minden­kor a tudományok és szépművészetek ápolója s bajnoka volt. Tőlünk függ, hogy a dicső elődök ezen megérdemelt epithetonját »tudományos« visszautasítsuk, vagy saját sáfárkodásunk rögös de dicső útján szennyfolt nélkül adjuk át utódainknak ! CzOBOH BÉLA: AZ ELSŐ ÁLDOZÁSHOZ JÁRULÓK KORÁRÓL. (Vége.) V. Az első áldozd ŕ­­, a gyermekek kilépése az elemi iskolákból. Mint eddig láttuk a kereszténység első századaiban az első áldozás a keresztséggel, a középkorban az első gyónással köttetett össze. A trnd. zsinat után pedig a gyermekek 10, 11 és 12 éves korára tétetett át. A jelen század elején, főleg Németországban, és más or­szágokban is, hol tankényszer uralkodik — szokásba jött azon

Next