Zádori János szerk.: Magyar Sion 1875. (Uj Magyar Sion 6. évfolyam)
III. Irodalom és művészet - Kuthen halála
632 irodalom és művészet. 632 látott. Végre ajánlja a művet páratlan jutányossága, ilyezes és egyúttal olcsó könyvet talán nem árultak még a magyar könyvpiaczon. Andaházi, RUTHEN. »Egy csillag futott le az égről — s a század lehunyja szemeit, mielőtt hasonlót látna , mert messze útra ment a világitó lángelme s csak késő unokák fogják örömrivalyva üdvözölni azt, kitől most atyáik kényezve búcsúzanak. Egy király fejéről hullott le a korona. A kard tört ketté egy nagy hadvezér kezeiben. Valóban megsirathatjuk azt, ki mindent pótola, s kit nem pótolhat senki.« E szavakat mondá Börne Lajos Jean Paulnak hilt hamvai fölött. Nagy és szép szavak egy nagy láng kialvásánál, mely közel harmincz éven át ragyogtatta fényes sugarait, s melynek utolsó lobbanása az elmulhatlan dicsőség lángját gyújtá meg, hogy azután égjen örökké. Kevéssel utóbb húnyt el Haug János, Kristóf jeles német dal- és epigramm- költő. Halála oly csöndben történt, hogy mintegy észrevétlen volt. Fölötte nem mondott senki hangzatos szavakat, törekvéseit, érdemeit nem magasztalá az utókor. Mint parányi csillag lehullott az égről észrevétlenül, megsíratlanul. A haladó idő korán elhervaszta babérait, melyeket lassan és sok küzdelemmel szerzett, s a sir bezáródott fölötte anélkül, hogy nemzete a kegyelet utolsó adóját, egy könyet hullatott volna tetemeire. De ha nagy érdemek előtt az utolsó harcz bevégzése után meghajol a világ, s egy teremtő szellem végbucsujánál elhozza azt, mit a küzdelmes életen át hidegen megtagadott, illő, hogy az elismerés elkésett hervadt koszorúját egy oly férfiúnak is sírjára tegye, ki nem volt ugyan döntő szerepre hivatva, de mint alkotó művész kisebb körben becsülettel megállta helyét ; illő. (Szül. 1835. oct. 20. — Megh. 1875. aug. 3.)