Zádori János szerk.: Magyar Sion 1876. (Uj Magyar Sion 7. évfolyam)

I. Értekezések - Cantabria földjén

A VIHAR. 825 És mig súlyos betegként Kényezve felsóhajt, Nem birván elviselni A föld, e szörnyű bajt. Mintegy varázsütéstől Néhány kis perezre már, Üditő napsugárban Tündöklik a határ Oh! bár szivünk ölén is, Hol annyi a zavar, Ily rögtön csendesednék A szenvedély-vihar ! SUJÁNSZKY ANTAL: CANTABRIA FÖLDJÉN. .. Egy hóbortos angol lordnak életében olvastam, hogy egy alkalommal, midőn valamely tiszteletreméltó kollégája meg­látogatván őt, szobájába lépne, a házigazda a küszöbön hir­telen derekán kapja vendégét, felemeli a levegőbe, megcsó­válja feje fölött s a terem túlsó szegletébe röpiti ugy, hogy a szerencsés vendégnek minden csontja ropogott. Alig tért ma­gához ájulásából, a derék lord lekötelező szivélylyel szoron­gatá kezeit : „Ezt a mesterfogást épen tegnap tanultam, úgy­mond — legelőször is önt akartam vele meglepni." Ilyen­féle meglepetés várakozott rám a st. Martin fogadóban. Jámbor olvasóim ! kik megszoktátok, hogy külföldi kó­borlászokban mindenütt elegáns szállodák teritett asztalai puha ágy, figyelmes szolgálat legyen jutalma ama rémséges számlának, melylyel bucsuvételkor drága emléklapkint a hotelierek megajándékoznak, kik megszoktátok, hogy a kapu-

Next