Zádori János szerk.: Magyar Sion 1876. (Uj Magyar Sion 7. évfolyam)
I. Értekezések - Cantabria földjén
mabzlaghy ferencz. 439 CANTABRIA FÖLDJÉN. II. A bayonnei Providence szálloda nemcsak arról nevezetes, hogy egész cselédsége baszkokból áll, kik saját nyelvüket a spanyollal s francziával a legmerészebb grammatika szerint vegyítvén a jámbor touristát a kétségbeesés szélére viszik, hanem nevezetes arról is, hogy czime és a vendégek ellátása között hajmeresztő a contrast. Providencenak hívják, mely fölötte csalogató czim egy szállodának, hanem Négligence czimet inkább megérdemelne. Soha életemben nem voltam sehol roszabbul provideálva, mint ebben a Providence-ban. Sajátszerű valami, hogy a szállodák czimei már előre hirdetik, minő előnyök s fogyatkozásokkal bírnak , sőt e czimek az utazó nép igényeihez, szokásaihoz is alkalmazkodnak. A hotel du palais royal, du Luxembourg, de l'Empereur sat. rendesen elsőrangú szállodák, a vagyonos születés aristokratiának pihenőhelyei , a hotel du Nord, des Etrangères, de Londres sat. az üzlet embereié, a hotel Cicogne, des Négociants, de Deux Pommes sat. már olyas valami, mint nálunk a Gólya, Varjú, vagy Fehér-Ló. A Providenceban mindenikből volt valami, de legtöbb az utolsóból. Midőn a társas kocsiból kiléptem, egy elhizott vastag ember fogadott. Nagy buzgón czammogott elém, de megpillantva nagyon is diákos málháimat, sietett abba hagyni buzgalmát s helyén látta egy sarkamban követett hórihorgas urat kitüntetni figyelmével. A bayonnettek szülővárosában készen lehettem ugyan ily szúró fogadtatásra, mindazonáltal bántott ez eddig nem tapasztalt udvariatlanság. Az ember csak nem hordhat kabátjára varrva egy ezres bankót, sem kalapjára nem írhatja kilétét, hogy respectust keltsen maga iránt ily embereknél, kiknek foglalkozásuk ugyan napontel embereket fogadni, de kik nem bíznak meg az emberismerettől. Mondhatom, a Providence szálloda tulajdonosa úgy fogadott, hogy azt hittem a Vörös-Ökölbe szállottam. Régi igazság, hogy ingyen mindig több s igazabb ven-