Zádori János szerk.: Magyar Sion 1876. (Uj Magyar Sion 7. évfolyam)
I. Értekezések - Hardy viaszmüvei
528 HARDY VIASZMÜVEI AZ ESZTERGOMI HARDY VIASZMÜVEI AZ ESZTERGOMI ÉRSEKI KÉPTÁRBAN. A műtörténészek általán megegyeznek abban, hogy a viaszalakok készítése mint a műalkotás egyik ága a legrégibb keletű. Azon korban, midőn a művészetek rejlő állapotban voltak a teremtő szellemnek nem egyszer nehéz harcza volt az anyaggal, mely sokáig ellenállt az ember hatalmának s csak lassan adta meg magát. A kő, az érez bár korán szolgálatába állt az embernek, de a véső és kalapács előtt, mely nem a hasznost, hanem a szépet kereste, nem a szükségest hanem az élvezetest törekvék létrehozni, az őselem megtartó szilárdságát. E merev ellenállás hozta létre azt, hogy az alkotó művész fogamzatainak megtestesítése czéljából könnyebb, simulékonyabb anyaghoz folyamodék. Ezek voltak az agyag és viasz. Az megmaradt sárnak, mert hajlékonysága mellett is törékeny volt a háttérbe szoríta; a viasz ellenben lágy, ruganyos anyag lévén csakhamar a képzőművészet igen fontos közegévé lőn. A plasztikai művészet az egyptomiaktól a görögökhöz, innét a rómaiakhoz ment át. Ez a legrégibb, úgyszólván kezdetleges művészet volt. „Plastice prior quam statuaria fuit« —– mondja Plinius. (Hist. nat. 1. 34. c. 7. sect. 16.) Alapja volt a bálványimádás és házi bálványok szüksége, és Dibutadest a plasztika első művészét, ki egyszerű fazekas volt, e szükséglet vitte először a művészet ezen ágára. (Plinius Hist. nat. 1.35. c. 12. sect. 43.): »Plasticis opere terrae fingere ex argilla similitudines Dibutades Sicyonus figulus primus invenit Corinthi.« Csak midőn a kemény anyag gyakorlata a művészi önérzetet emelte, nyúltak az érezhez és márványhoz. Még Smiis, Aristoes, Diptemis Myròn, de sőt a hires argosi D i ~ n y s is viaszból mintáztak, majd az apróban megalkotott művet nagyban, kőben kivitték. A görög keroplastikának feltalálója s első mestere Lysistrat volt, nagy Sándor kortársa. A régi rómaiaknál az úgynevezett sigillariusok egy va