Zádori János szerk.: Magyar Sion 1876. (Uj Magyar Sion 7. évfolyam)
I. Értekezések - Cantabria földjén
PARAY LE MONIAL. 603 egyes zarándokok szakadatlanul látogatják meg Parayt, F. O.-ból s külföldről egyaránt. Csendben térdeltek a talajon, vagy a kis székeken , melyeken ülni s térdelni is lehet, padok hiányozván a f. o.-i templomokban. A csöndet csak az olvasó szemeinek pergetése, vagy a sok perzsely egyikébe dobott pénz zöreje szakította meg. Mert nemcsak e templomkára, hanem az árvízkárosultak, az egyetemekre, a párizsi templomra, szegényeknek, péterfillérre stb. voltak kiállítva perzselyek. Láttam egynehány angol s amerikai zarándokot is, kik végett árultatnak angol nyelvű képecskék is, de németet csakúgy nem találtam mint magyart sem. Miután bejegyeztem nevem, hogy másnap öt órakor a főoltáron akarok misézni, hazaindultam, s a kolostorcsendességű vendéglőben, oly nyugodtan mint akár otthon folyt el az éj. (Vége köv.) CANTABRIA FÖLDJÉN. III. Nem rég egy könyvet vettem kezembe, melyet bizonyos Bocskay Brutus nevü hazámfia irt a pápai csalhatlanság ellen. A könyv igy kezdődik: »Habemus pontificem fa Ilinesciam! — igy ordit Rómában a papi csőcselék.« Bevezetésnek elég jellemző úgy a papi csőcselék, mint egyúttal a csacsi töltelék részéről, mely utóbbi nem ok nélkül vette föl egy lázadónak és egy orgyilkos árulónak nevét. Jó köpeny ez a derék csacsi tölteléknek, mely akkora tudományos apparátussal tud hozzá szólani a napi kérdésekhez, hogy vele szemközt a hódolat — a chinaiak módjára csak a hasraesésnél kezdődhetik. Ezen derék bocskoros brutus, kit Minerva engedjen valaha nagyra nőni, a pápai csalhatlanság kérdését igen genialis módon oldja meg. Póklábakon álló logikája olyan mint az aludt tej, melyet ha tisztességesen meggyomroznak savó és túró lesz belőle. Huszonöt lépésnyire megérzik tőle a kollegyium szaga, ami még semmi , hanem valami az, hogy átszűrt