Zádori János szerk.: Magyar Sion 1876. (Uj Magyar Sion 7. évfolyam)

I. Értekezések - Pannonhalmi ünnepély

884 CANTABRIA FÖLDJÉN, ajtaját. Eltoltam a jámbor embert, egy félfrankost nyomván szolgálatkész kezeibe. Azután felültem a­­ bakra. A derék ember szétnyitá tenyerét s megnézte jól a ka­pott borravalót, azután felbámult rám. Szögletes, vigyorgó barna arcza azt látszott mondani : »Ha ez itt a tenyeremben nem volna, azt hinném, ez az úr gyapjúra jött alkudni.« A kocsis megpattogtatá rövid ostorát, ráhúzott csengős lovaira, s mi a sártengeren keresztül kivonultunk a szálloda udvarából. Könnyen éreztem magamat, mint a madár. Midőn Cambót elhagytuk s mélyen neki­vágtunk a festői hegyszaka­dékoknak, ismét előttem állott a pyrenéei mondák gazdag, köl­tői világa. Onnét, ama prózai helyről, hol nincs költészet, h­a bakról láttam, élveztem, éreztem mindent. MASZLAGHY FERENCZ. (Vége, köv.) ADALÉK A PANNONHALMI TEMPLOMSZEN­TELÉSHEZ. I. Fontos históriai tények természete megfejti azon nagyobb mérvű szorgosságot, melylyel még a csekélyebb jelen­tőségű események iránt is szokottnál nagyobb érdekeltsé­get mutatunk , melyeket mint egy történelmi momentum apróbb részleteit már azért sem mellőzhetünk, mert azok kiegészitő részei az egésznek. A pannonhalmi ős monostor templomának negyedik ü­nnepélyes felavatása bár oly korba esett, mely az ősiesség iránti kegyeletnek értelmében meglehetősen elhi­degült s mely ez ünnepélyben aligha kereste kifejezését a mai magasztos adónak, mely nemzetünk polgáriasodásának kiin­duló pontját, a magyar keresz­tény bölcsőjét tisztelet és pietás­b­an megilleti ; de eljöhetnek majdan a napok, midőn a

Next