Zádori János szerk.: Magyar Sion 1877. (Uj Magyar Sion 8. évfolyam)

I. Értekezések - Kelet és a próféta

446 A VÉRZŐ FA. „Ez leszen a kinyílt » Paradicsom ága, S rajta a szeretet Öt piros virága !" S öleli, csókolja A vágott sebhelyet : Mintha csüggne, függne Jézus Szive felett. Rá ömlik könyének Harmatozó gyöngye, Könyétől zöldül az Olajhegy göröngye ! ROSTY KÁLMÁN S. J. KELET ÉS PRÓFÉTÁJA. (Hattodik s utolsó közlemény ) Mohammed tana a kereszténység s a pogányságból vévén eredetét, már eleve is teljesen túlélte magát. Czélja nem eszmei győzelemre irányult, hanem anyagi hatalom s nagy­ságra. E tan biztosítékai tehát nem magában, hanem ama külső esélyekben rejlettek, min­ket a fegyverhatalom létre­hozott. Az emberi társadalom fejlődésének logikájában van tehát, hogy egy állam, mely vallásánál fogva örök harczra van hivatva, mely fölött csak ezen egyetlen hatalom uralt, mely előtt ezen egyetlen törvény lebeg, önkénytesen zárja el maga elől a benső, szellemi fejlődés utait. A valódi polgáriasult­ság első törvénye a béke. A harcz és civilisatió nem férnek meg egymás mellett. A nagyhatalmi törekvések, mint azt az ókor történelme csalhatatlanul tanúsítja, már magukban hordják a felbomlás csiráit. Az izlámot a Mohammed alkotta tannak ezen főszabálya vezette azon katasztrópha elé, hogy első helyet foglalja el azon népek között, melyeknek előbb utóbb le kell tűnniök a történelmi szereplés teréről.

Next