Zádori János szerk.: Magyar Sion 1877. (Uj Magyar Sion 8. évfolyam)
I. Értekezések - Oroszországi képek
OROSZORSZÁGBÓL. 593 KÉPEK ÁZSIAI OROSZORSZÁGBÓL. (Folytatás.) Libéria magas éjszaki vidékein a jakutok, tunguzok, korjakok és az éjszaki tenger parjain a tsurisok tengetik ide s tova kóborolva nyomorult életüket. E népeknek társadalmi szervezetük nincs, kivéve hogy egyes főnökök alatt élnek, kiknek azonban más teendőjük nincs, mint a népei által az orosz kormánynak prémekben fizetendő adót, összegyűjteni , czivilizált embert ritkán látnak, egy évben egyszer vetődnek hozzájuk Jakutsk kerületi székhelyből vándorkereskedők, kiktől cserekereskedés utján vásárolják be mi háztartásukhoz szükséges. Ha a tél tartós, s a kemény hideg miatt sem vadászat sem halászat nem kecsegteti őket bő zsákmánynyal, akkor hóba vájt gunyhóikban szokás nyugalommal várják be a kétes jövőt, mely vajmi gyakran az éhhalál borzalmait hozza reájuk ; de ha a kormánynak esetleg tudomására jut, hogy valamely vidék éhhalállal van fenyegetve, azonnal intézkedik s kiküld egy hivatalnokot a központból néha 200 mértföldnyi távolságra azon megbízatással, hogy útközben vásároljon be élelmiszert iramszarvasokat s nyújtson segítséget a fenyegetett vidéknek. De elképzelhetjük, hogy a beláthatlan hómezőkön mily nehézségekkel van összekapcsolva az utazás s az élelmiszer szállítása ; imitt amott vannak ugyan a kormány által a hómezőkön fölállítva fagunyhók az utazók befogadására, melyekbe a bejárás fölülről történik egy lyukon , amely egyszersmint kéményül szolgál , bent a gunyhóban van tűzhely, egyéb semmi. Még szerencse ha az utazónak éjjelre sikerül ily gunyhót elérnie, különben a szabad ég alatt 40 fok hideg mellett hóba vájt lyukakban kell az éjszakát töltenie. Hogy ez éjszaklakók életmódjáról fogalmunk legyen, néhány vonással ecseteljük a tsukisokat, kik 38 U. M. Sloo.VUI. tôt. VIII. fűz.