Zádori János szerk.: Magyar Sion 1877. (Uj Magyar Sion 8. évfolyam)
I. Értekezések - Római emlékeim
760 római emlékeim. RÓMAI EMLÉKEIM. I. Kedves szerkesztő úr ! Nem tudom valójában, későn vagy korán fogtam e tollat, hogy Rómáról irjak, későn azért, mert most már új dolgot alig irhatok arról — és korán azért, mert, — de hiszen elég tudni ennek az okát, minek mondanám el. Különben mindegy, akár későn akár korán . Rómáról mindig lehet írni, s bátran mondhatom, hogy mióta a világ áll, egy városról sem irtak annyit, mint Rómáról. És azért ne vegye rosz néven az én bátorságomat, kit azon merész gondolat bánt, hogy szárnypróbálgatásaimmal boszantsam önt s untassam olvasóit. Ha nem vigasztalna azon gondolat, hogy jelen eszmeeviczkelésemet, épen cséplés idején túl lévén, bőven van mihez hasonlítanom, örömest lemondanék azon dicsőségről, hogy azoknak tessem, kik csak az újdonságot kedvelik. De mivel a »velenczei karnevál« nagy részben azért lett nevezetessé, mert variatiókat írtak róla zongorára, fuvolára, kis és nagy bőgőre, miért ne járulnék én is Róma dicsőségéhez variatióimmal. Börne valamelyik kritikai levelében mondja : „a szellem teremtő ereje sehol sem küszködik annyira, mint mikor elcsépelt, mindennapi, vagy divatos tárgygyal kell megküzdenie." Hosszú sora van előttem azoknak, kik nemcsak Rómáról, de Rómából írtak, mindegyik saját felfogása, tehetsége szerint. Legyen tehát szabad nekem is belevegyülni e régi, folyton zengő zenekarba, melyből évszázadok lelkesítő hymnusai, dithyrambjai hangzanak elő ; talán egy solót én is elfújhatok az ön örömére. De nehogy fölötte vérmes remények dagaszszák az ön kebelét jelen vázlataimat illetőleg, s hosszú szolgálatom béréül