Zádori János szerk.: Magyar Sion 1878. (Uj Magyar Sion 9. évfolyam)
I. Értekezések - Római emlékeim
MASZLAGHY FERENCZ: RÓMAI EMLÉKEIM. (Folytatás.) VII. Csak egyetlen tiszta, derült világa van az emberi életnek, — és ez a gyermeki kedély világa. Romlatlan, üde a gondolatkör, melyet az élet hajnala alkot, kristálytiszta minden érzelem, mely a gyermekszívben fakadt, ártatlan és szende minden vágy, mely ott születik az ember bölcsőjében. Rózsafényes napsugár ragyog a gyermekkoron, s mintha Isten dajkáló keze játszanék vele, egy méla ábránd tiszta derűje az, mely a gyermekarcz mosolyában tükrözik, s minden költészet, mit a sivár emberi élet adhat, ott olvad szét az öntudatlanul átélt napok vidám zajában, jól mondá Börne, egy csoport vidám gyermeket látván : »Akkor voltam nagy, mikor ilyen kicsiny voltam.« Sok hosszú szenvedés, nehéz küzdelem egyetlen vigasztalása a visszaemlékezés gyermekkorunk napjaira. Az Isten is közelebb látszik lenni a gyermekhez. Minél nagyobb leszen, annál inkább távozik tőle, — és viszont. Csak gyermek tud imádkozni tiszta ajkkal, bűntelen szívvel, s imája angyalszárnyakon siet az égbe. Oe nem csoda az, hogy minden érző, nagy szivű ember szerette az embert ezen első apró kiadásában, midőn minden szenny távol van tőle, s minden erénynek fogékonysága van szivében. A haladó kor megöli ez egyetlen meleg s valódi költészetét az emberkornak, mert az első gondolkozás az első tőrdöfés ártatlanságunkon. Az álmok korán túl jön a komoly való. Előttem egy vidám gyermekcsoport játszik az út korában. Apró kis polgárai egy nagy nemzetnek. Megannyi kis Brutus, Cassius vagy Caesar. Sipkája egyiknek sincs, de minek is, mikor valamennyi mezítláb van. Rongyok takarják az apró tagokat, melyekről Raphael vagy Perugino vehet mintát angyalok szá- 731