Zádori János szerk.: Magyar Sion 1878. (Uj Magyar Sion 9. évfolyam)
I. Értekezések - Római emlékeim
910 RÓMÁI EMLÉKEIM. ápril 1-én kiszenvedett a nagy férfiú, ki munkásságával a magyar névnek és tudományosságnak dicsőséget szerzett. Rövid, halavány vázlata csak ez azon tevékeny és sokat hányatott életnek, melyet Bánóczi úr annyi kegyelettel és— bár egyes kifejezéseit nem helyeseljük, mégis mondhatjuk —annyi tárgyilagossággal irt meg. Látszik, hogy egész lélekkel csüggött tanulmánya tárgyán, és semmi más czélzat nem vezette munkájában, mint az igazság és tudomány szeretete. S minden részletében aláírjuk az akadémia ítéletét róla: „Minden tekintetben jeles mű. Egyaránt biztos kézzel rajzolja Révaiban az embert, költőt és nyelvészt. Sok új adatot hoz napfényre, nem egy elfogadottat megczáfol; fejtegetései alaposak s a tényeket és eszméket gyakran helyezi új világításba. Különösen sikerült részek Révai nyelvtörténeti és nyelvhasonlító irányának jellemzése, viszonya a nyelvújításhoz, Verseghi méltatása sat. A kornak nagy vonásokkal rajzolt politikai, társadalmi irodalmi és tudományos hátteréből plasztikailag emelkedik ki Révai alakja, s úgy szólva előttünk fejlődik. Szerző ritka tárgyilagossággal leplezi föl hőse erkölcsi és szellemi bensőjét. Oly kevéssé puszta dicsőítője, mint kritikusa. Nagy mérséklettel és biztos tapintattal vegyíti alakján a fényt és árnyat s elevenen tünteti fel legjellemzőbb sajátságait. Előadása vonzó, compositiója természetes és művészi; egyszóval a tartalom alaposságával a forma művészete egyesül, a siker nem közönséges fokán, s igy túlzás nélkül elmondatni: e mű irodalmunknak valóságos díszére válik." DR. VÁRKONYI. RÓMAI EMLÉKEIM. (Vége.) XI. Sokszor irigylem magamban azok boldogságát, kiknek ama kiváló kegyelem jön osztályrészük, hogy a szent földet, azt a helyet, melyen isteni Mesterünk élt és tanított, melyet tiszta lelkével megszentelt, s melyen nagy munkáját, az emberiség