Zádori János szerk.: Magyar Sion 1878. (Uj Magyar Sion 9. évfolyam)
I. Értekezések - Bevezető eszmék az e. szónoklat történetéhez
JÓ BEVEZETŐ ESZMÉK A M. EGYHÁZI nők tekintetében. Ugyanis míg egyrészt teljesen mellőzi az erőszakos szenvedélyeket, az emberi természet alyján rejlő indulatokat, haragot, gyűlöletet, addig másrészt a kezegyenlőség talaján küzd az önzés ellen, védi az elnyomott szegényt, s kiket az általános család kizárt az örökségből, azoknak — mert egy mennyei Atyánk vagyon, jogaiért lelkesedik. A magasztos ihletnek ezen termékeny tere, merőben ismeretlen az őskori szónoklatban. Bámulatos aszt. Atyák gondolat merészsége, midőn a gazdagok kötelmeit, melyekről megfeledkeztek, vázolják s a legfőbb itélő biró kárhoztató szavait hirdetik. De a szent felbuzdulás felhői csakhamar a kegyesség harmatát csepegtetik, vigasztalják a szegényt, felemelik az elhagyottat, s feltüntetik az ezen élet után — mely csak előkészület — bekövetkező diadalt és boldogságot, a türelem örök jutalmát. Innét keletkezett ama melegségteli pathos, az élénk emotiók édessége, melynek kenetesség a neve. Minthogy az Isten szeretetéből származik, leirja a tisztaságot, s valamint az olaj áthatja a gyolcsot, s beleszivódik, ugy ennek átható édessége átjárja a sziv legtitkosabb útjait. Ezen szivömlesztő kenetesség által minden egyébtől különbözik a ker. szónoklat. De ez egyszersmind nehezebb a szónoklat többi neménél. Ugyanis könnyebb az érzéki embernek érzéki, mint lelki erkölcsi vágyait fölkelteni, könnyebb az ember akaratát földi, eredményeiben azonnal szemlélhető, mint mennyei láthatatlan dolgokra bírni, fokozni. Márpedig az ékesszólás közvetlen czélja a vágyó tehetség fölindítása, az akaratnak elhatározása, és hogy ezt elérjük szükséges az értelem fáklyáját elővinni, mert az akarat csak akkor határozza el magát, midőn a tért bevilágította az ész. Ez az oka, hogy az ékesszólás tanítás egyúttal. Azért a remek szónoknak szintoly értelmesen és világosan kell gondolkodni tudni, s ismereteit másokkal közölni, mint érteni a mester-