Zádori János szerk.: Magyar Sion 1879. (Uj Magyar Sion 10. évfolyam)
I. Értekezések. - Középkori költészetünk
4 EGY TEKINTET KÖZÉPKORI helyezett prizma segélyével a naptest vegytani elemeit meghatározható a tudomány: kíséreljük meg a reánk jutott töredékekből legalább halvány képét nyerni a kiűnt századok költői eszmevilágának. A magyar Költők Tárának vallásos tartalmát következő csoportokra oszthatjuk: 1. Miseének (számszerint I.) 2. Délesti isteni tiszteletre rendelt énekek (13.) 3. Az Úr kínszenvedéséről (3.) 4. A B. Sz. Máriáról (8)*) 5. Szentekről (5.) 6. Verselt imák (5) 7. Didakticus költemények (2) 8. Röpimák s egyéb kisebb versikék (5) 8. Epicus költemény (1)**) I. Ami e csoportozásból legelőször is szembeszökik, az a miseénekek kevés és a vecsernyei énekek aránylag sok volta. Miseénekek — melyet határozottan s kizárólag ilyennek lehetne venni — összes codexirodalmunk hármat, s a K. T. csak egyetlen egyet tartalmaz : ez azon ének, mely a Nádor-codex végén latin eredetijével (Ave salutis hostia) együtt, hangjegyezve találtatik, s melyet a T. T. a II. szám alatt közöl a 8. lapon. Ez egy úrfelmutatásra való , három versszakos ének. Vannak pedig codexeink, melyek egyenesen imakönyvek , vagy legalább legeslegnagyobb részben azok, tartalmaznak is a sz. mise alkotványával összhangzó imákat , de misére való éneket többet nem találunk. Kétségtelen jeléül annak, hogy a sz. mise liturgiájánál a nép legnagyobb részt néma szemtanú volt, s vagy egylmzi kar, vagy tán egy kántor énekelte latinul (tán magyarul is) azt mit a pap az oltárnál imádkozott — ugy mint ma is szokás azon templomokban, melyek ének- és zenekarral birnak. Énekkel kisérte egy kar a miséző papot a raa *) Néhány Mária-ének a többi csoportokban is van. **) A K. T. (igy fogjuk ezentúl jelelni a Költők Tárát) kiadott antifonák és versezklusokra nem reflectálunk. A felsorolt énekek közt néhány kettősen is előfordul a kiadásban.