Zádori János szerk.: Magyar Sion 1882. (Uj Magyar Sion 13. évfolyam)
I. Értekezések - Hittani csodabogarak
4 Hittani csodabogarak szor figyelmeztette a kormányosokat, hogy közelébe ne menjenek, mert kiálló szirthez volt alkalmazva a harangtalp. A mi czélunk hasonlatos, melyet e két szó fejez ki : vestigia terrent. (Nyomdoka irtózatos). Már sz. Ágoston gyűjtötte a tévelygők ferdítéseit és 88 olyan eretneket sorol fel, kik az ő koráig rágódtak a kijelentés vagy a józan ész tanain s ami homályos elméjökből kipattant, azt igazság gyanánt árulták. Akadt hive mindeniknek , mert az olasz közmondás szerint, nincsen olyan bolond cziterás, kit ne hallgasson más. — Egyúttal röviden följegyezte az egyház tanát, hogy tudják legott megítélni a tévely mivoltát (unde recte possit quaecumque innotuerit haeresis, judicari. De haeresibus. Munkáinak VIII. kötetében 23 s köv. lapjain a Migne kiadásban). Ugyanő mondja a 72. eretnekségről, hogy oly badar, miszerint hihetetlenquod ita est absurdum (azt állította az illető, hogy minden tévelygő kivétel nélkül igazat mond) ut mihi incredibibe indeatur). Ezt előre kell bocsátanom, mert lesz a gyűjteményben oly észkápráztató hóbort, hogy az olvasó hihetetlennek fogja vélni, ezeken felhozom a könyveket is, hol sajtóba adták szerzőik, vagy szavahihető tudósok idézik. Mint valami regeköltészetben (fabulones, nevezi sz. Ágoston) úgy habzik irataikban a furfang. (Széchényi a vad állításokat észborjazásnak nevezi), hittani csodabogár és szellemi szörnyszülött , azért meg ne ütközzék eme vadságokon az olvasó, hanem inkább a kijelentés szükségességére tegyen következtetést, melyet Krisztus Urunk hozott e világra, s most a kath. egyház által föntart, védelmez, fejleszt. „A ki az Üdvözítő bizonyítását be nem veszi, ugy jár mint a pogány bölcsek, kik az ő kurta elméjökkel addig nyújtóztak az isteni titkoknak magassága után, hogy végre elenyészvén az ő gondolatjokban, azt kezdenék itélni az ő szivökben, hogy nincsen Isten. (Rom. I. 22 ; XIII. Zsolt. 1.)" Vajda Samu.