Zádori János szerk.: Magyar Sion 1884. (Uj Magyar Sion 15. évfolyam)
I. Értekezések. - Magyar egyh. irók csarnoka
4 Magyar egyházi írók csarnoka. 4 voltak a hivatalos használatú énekeskönyvek, melyek régi énekeket is nagy számban vettek fel, de az újabb vallásos költők műveit is. Ezen meg nem nevezett költők mellett három egyházi lyrikus műveit hagyta ránk a XVII. század, s azoknak privát vállalatú énekgyűjteményeit, melyek azoknak saját költeményeit tartalmazzák. E három vallásos költő: a két Illyés, András és István, és Náray György, esztergomi kanonokok. Itt ez utóbbinak, mint kevésbbé ismeretesnek, életrajzát adjuk, eddig többnyire merőben ismeretlen kútfők nyomán. Tagadhatatlan ugyan, hogy adataink nem nyújtják egészen teljes képét Náray életének ; megírtuk mégis e nagyon rokonszenves, buzgó és szent életű férfiú biographiáját, mert a maradt hézagok nem lényegesek, mert — ha az alap meg van — azokat is könnyű lesz kitölteni, minthogy facile est inventis addere, és végre mert egyházi iróink felett úgy is „a feledékenység koszorutlan alakja lebeg" sok részben és elég méltatlanul. Náray György, ép úgy, mint Pázmány és Veresmarty, eretnek szülőktől született, Zala vármegyének Paloz nevü helységében, mely akkor a zágrábi egyházmegyéhez tartozott. Atyja István, anyja Kóródi Anna volt, kétségkívül kálvinisták, mint ama vidék többnyire. Anyja lehet, hogy Sla- 1 Hasonló hivatalosnak nevezhető énekgyűjteményeket az erdélyi részekben a derék ferencrendiek adtak, Kájoni és Bálás Ágoston szerkesztése mellett. Kedves és mulaszthatatlan kötelességünk e helyt nyilvános köszönetet mondani ft. P. Steinhuber Jézus társasági atyának és ft. Zechman József csütörtöki plébános uraknak, kik közül amaz Náray életének a Collegium S. Apollinaris-ban (ma: Collegium Germanicum et Hungaricum) Rómában eltöltött részéhez, ez pedig csütörtöki plébánoskodásának törtéténetéhez szolgáltatták kezünkhöz nagy készséggel az adatokat. 3 P. Steinhuber Ex Catalogo collegii Germ. Hungarici II. pag. 544.