Zádori János szerk.: Magyar Sion 1884. (Uj Magyar Sion 15. évfolyam)

I. Értekezések. - Borromaei sz. Károly

néma fájdalom könnyekben önté ki keservét az óriási veszteség felett. S itt mindenki i­s a köny, mely a szegénynek arczát áztatá, ott ragyogott a gazdag patrícius sze­mében is. A késő idő daczára az egész város tal­pon volt, s ezrekre menő tömegekben hömpöly­gött az érseki palota felé, úgy hogy annak ka­puiba őröket kelle állítani, a behatolás meggátlása végett. Valóban, csodálkozás fogja el az embert a kortársak írásait olvasva, a fájdalom azon nagysága láttára, melyet ezeren és ezeren éreztek mélyen, szívük bensejében, a szent érsek halála felett, és nem vagyunk képesek e tüneménynek okát adni, ha nem ismerjük egész életét, ha nem tudjuk, hogy az ő működése reányomta egész korára jellemző bé­lyegét. — Nincs senki, a­kitől Isten megtagadná a szükséges kegyelmet, senki akit a Mindenható ne akarna vezetni az igazság üdvözítő útján, mindazon­által tagadhatatlan, hogy minden kornak megvannak a maga emberei, a­kiket Isten kiválaszt ezer-százezer közül, a­kiknek bővebben juttatja kegyelmét, a­kiket nagy dolgok véghez vitelére hív meg. Borromaei szent Károly egyike volt e választottaknak, s Luther a deformátor ellenében az egyház valódi reformáto­rának nevezhető. Sőt bátran elmondhatjuk, hogy „egy embert sem ismer a történelem a trienti zsinat befejezése éveiben, kiben inkább megvalósulva látnók az egyház fogalmát,­­ mint Milánó szent életű érsekében."* Milánó mosolygó ege alatt kezdé életét, Aróna nevü várban 1538-ik év október 2-án vagyonos, fő­rangú szülőktől. Születése alkalmával, mint több hi­telt érdemlő egyén eskü alatt bizonyitó éjjeli két órától egész napkeltéig, vakító fényár ömlött el az egész vár felett, mintegy örvendetes előjeléül azon * Germanus Konstantin: „Reformátorok." 156. 1.

Next