Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)

I. Értekezések. - Levelek az országos kiállításról

Mosolygó szivandalitó hangulatot ébresztenek a néző­ben. E képtár őrzi Markónak 200-nál több vázlatát, rajzát. 199. Wörndle Ede: A subjacoi apátság Róma mel­lett. 46 cent. — A 200. szám alatt ugyanő festette a Nemi tavat, nem messze Rómától. A világhirű tájkép méltó ki­vitelben részesült. — Még egynéhány szép tájék van itt, mint például : Brandt Keresztélytől, de én nem lelkesü­lök a tájékok iránt. Ezen termélyben van két kép K­ührichtől is, aki híres a képírók közt, de színezete oly furcsa, hogy ennyi szépség közt nem említhető meg. Méltán mondják róla, hogy színezésben vak volt. (Vége köv.) LEVELEK AZ ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁSRÓL. (Folytatás.) III. Hajdanában a legelőkelőbb magyar házban szalon­butor volt a rokka vagy guzsaly. Az uradalmakkal biró gazdag vár­ úrnő csakúgy font és eresztette a fonalat, mint az egyszerű parasztasszony. A leányok, ahelyett hogy klavíroztak, regényeket olvastak volna, vagy erkölcsrontó színházakban tanulták volna a finom embercsalás külön­féle fogásait, otthon ültek, dolgoztak a család, a ház és maguk számára. Még e századnak első negyedében is a legtöbb jó magyar ház maga állított elő minden szüksé­ges dolgot, amit most kényelmesen, de annál drágább pénzen vásárol a boltokban. A ház ura, a gazda verseny­ben dolgozott cselédjeivel, avagy legényeivel, a házi­asz­szony, és a kisasszony pedig volt jó gazdaasszony, és a kézi­munkájának épen úgy, mint a főzjének sokszor messze földön hire terjedt. Most az úr naphosszat ül a kávéházban, újsá­got olvas, politizál és billiárdozik ; az asszony, kisasszony Ш-Ш+Ш-Ш­

Next