Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)

I. Értekezések. - Renanismus a művészetben

A dolog valóban megfontolásra méltó ! Tegyenek róla hath. honfitársaim! Hogy ki ki lássa, mint fogom én föl emez építendő chinai magyar templom ügyét egész terjedelmében, ide irom az „adok" igének néhány módosítását, mely egy­szersmind a lelkiismeret vizsgálása tükréül szolgálhat. Te­hát: Aki adhat és nem ad, az ne féljen tőlem, pörbe nem fogom őt. Aki adna és nem adhat, az ne búsuljon szivé­ben. Isten úgy veendi neki, mintha adott volna. Aki ad­hat és ad is, azt az Isten áldja meg és szűz Mária sze­resse meg őt. Aki sokat adhat és keveset ad, avval kész vagyok kiegyezkedni. Aki keveset adhat és keveset ad, az úgy tesz, mint jólelkű emberek tenni szoktak. Aki so­kat adhat és sokat ad, annak nevét, ha meghalok, külön bejelentem szűz Máriánál. Urak! tessék előfizetni a mennyországra! Tessék be­léptijegyet váltani szűz Máriánál, ki a mennyország ajtaja! Ha üresen küldik vissza kosaramat, nem tehetek mást, elfogadom azt; de előbb levakarván róla azt a képet, hol szent István király az országot szűz Máriának föl­ajánlja, valamint a kettős kereszt képét, mint az apostoli jelleg czimerét, úgy eldugom azt, hogy szűz Mária soha meg ne láthassa! Urge Ignácz, apostoli hittéritS Chinában. uFiT J|F iiF if3 jUF JUP­­T RENANISMUS A MŰVÉSZETBEN. Bizonyára még nagyon is élénk emlékezetében van az „Uj M. Sion" olvasóinak az a botrányos dolog, mely­lyel e hónapban annyit foglalkoztak az összes napilapok: — Verescsagin orosz festőnek a bécsi művészházban ki­állított „bibliai tárgyú" két képéről szól az ének. Miután

Next