Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)

I. Értekezések. - Levelek az országos kiállításról

678 Levelek az országos kiállításról, kik vallási tárgyakat festenek, ismerkedjenek meg az egyházi művészet prius­szával, képezzék tehetségüket, különben jelest nem alkothatnak. Ezentúl már bűn lesz, ha azt nem ismeri, mivel a közelben láthatók a gloires ecclatantes. — Nem azt mondjuk, hogy csak vallásos ember lehet művész, nem, hiszen látjuk az ellenkezőt , de azt állítjuk, hogy egyházi művész nem lehet vallás nélkül. És még ez sem elég. Az egyházi festő ne csak hittel bir­jon, hanem a ker. életben is otthonos legyen, a ker. eré­nyek mivoltát gyakorlatilag ismerje, különben kontár minden technikai ügyessége mellett. Nélküle támadnak az aspirations confuses. Néhány év előtt­­ Emja kifestetni akarta a kerek Anna templomot, s boltozatos menyeze­tére vázlatot is csináltatott. Egy derék festő elkészítette s bemutatta, magyarázta az alakok elrendezését. Egy téres mezőn szent Margit volt ábrázolva, amint ég felé emelt kezekkel, örvendve, sugárzó arczczal hálát ad Istennek. Kérdi , Emja — hát ez mit jelent? Sz. Margit úgymond — örvend, hogy főnöknőnek választották ! — — Ez is ért a szentek életének képletes magyarázatához ! És festetlen maradt a templom. (Folytatjuk.) Ж ж ж ж ж ж ж ж ж ж ж ж ж LEVELEK AZ ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁSRÓL. (Folytatás.) II. Kezdjük a nagy iparcsarnoknál. Négy főbejárata van e kolossális csarnoknak a világ négy része felé. A főbejárat homlokán viseli e szót: „nyugat." Talán kissé ominosus választás! A nyugat a leáldozó napot jelenti, amikor eltűnnek a fénysugarak, a nap búcsúzik a látha­tártól s közeledik az alkony. Nekünk pedig nemcsak Bis­mark bölcs tanácsa után kelet felé kell fordítanunk figyel­münket­­ a politikában, hanem a kelő napot kell fel-

Next