Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)
I. Értekezések. - Renanismus a művészetben
A dolog valóban megfontolásra méltó ! Tegyenek róla hath. honfitársaim! Hogy ki ki lássa, mint fogom én föl emez építendő chinai magyar templom ügyét egész terjedelmében, ide irom az „adok" igének néhány módosítását, mely egyszersmind a lelkiismeret vizsgálása tükréül szolgálhat. Tehát: Aki adhat és nem ad, az ne féljen tőlem, pörbe nem fogom őt. Aki adna és nem adhat, az ne búsuljon szivében. Isten úgy veendi neki, mintha adott volna. Aki adhat és ad is, azt az Isten áldja meg és szűz Mária szeresse meg őt. Aki sokat adhat és keveset ad, avval kész vagyok kiegyezkedni. Aki keveset adhat és keveset ad, az úgy tesz, mint jólelkű emberek tenni szoktak. Aki sokat adhat és sokat ad, annak nevét, ha meghalok, külön bejelentem szűz Máriánál. Urak! tessék előfizetni a mennyországra! Tessék beléptijegyet váltani szűz Máriánál, ki a mennyország ajtaja! Ha üresen küldik vissza kosaramat, nem tehetek mást, elfogadom azt; de előbb levakarván róla azt a képet, hol szent István király az országot szűz Máriának fölajánlja, valamint a kettős kereszt képét, mint az apostoli jelleg czimerét, úgy eldugom azt, hogy szűz Mária soha meg ne láthassa! Urge Ignácz, apostoli hittéritS Chinában. uFiT J|F iiF if3 jUF JUPT RENANISMUS A MŰVÉSZETBEN. Bizonyára még nagyon is élénk emlékezetében van az „Uj M. Sion" olvasóinak az a botrányos dolog, melylyel e hónapban annyit foglalkoztak az összes napilapok: — Verescsagin orosz festőnek a bécsi művészházban kiállított „bibliai tárgyú" két képéről szól az ének. Miután