Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)

I. Értekezések. - Harang

-A harang­ szenvedett, mutassa másoknak azon utakat, melyeken a való életboldogság található ! De nem térünk vissza jellemzéséhez, melyet azt hisszük, kimerítettünk. Miután most ismerjük őt, ad­juk vissza a szabadkőműveseknek, hogy használhas­sák továbbra zászlóul és eszményül. Szentimrey M. A HARANG. (Tanulmány. — Vége.1) II. A h­aran­gszentelés. Az anyaszentegyház mindazon tárgyakat, melyek az isteni tisztelet körül használtatnak, jelentőségteljes szertar­tások kiséretében kiemeli a mindennapi élet köréből és magasztos rendeltetésekre felavatja. Ekként rendelte azt is, hogy az egyházi életben — bár közvetve — oly nagy szerepet játszó harangok, mi­előtt rendeltetéseknek átadatnának, megszenteltessenek. Mikor és ki rendelte el a harangok szentelését, biz­tosan meghatározni nem lehet ; úgy látszik azonban, hogy e szokás a harangok behozatalával egyidejűleg jött di­vatba, jóllehet a harangszentelés legrégibb példája csak a X. század utolsó negyedéből származik. Baronius u. i. — mint a harangszentelés első pél­dáját — említi, hogy XIII. János pápa (965 -972.) a la­teráni főtemplom részére készült óriási harangot 968-ban ünnepélyesen megszentelte és annak János nevet adott. 1 L. lapunk folyó évi juniusi füzetét 413 s köv. 11.

Next