Magyar Sion 1887. (Uj sorozat 1. évfolyam)
I. Értekezések. - Szentírásban előforduló közmondásokról. Dr. Kereszty Gézától.
173 A szentírásbanelőforduló közmondásokról, közmondásokat,3 — és általában, régi s nagyon elterjedt az az állítás, hogy a közmondásokban bölcseség rejlik, s hogy ezek mintegy a népnek bölcsészete. És van is ebben valami. Azonban, valamint óvakodnunk kell ama túlzó felfogástól, mely szerint a közmondásokból népies erkölcstant akartak egyesek öszszeállítani, és pedig a szó theologikus értelmében, holott azokban, mindenesetre egynéhány erkölcsi tartalmú közmondás mellett, inkább szellemet, életet, gunyort, negédet találunk, mint tulajdonképi morált , úgy a bölcseség, bölcsészet szókat is, a közmondásokra alkalmazva, bizonyára igen-igen tág értelemben kell vennünk. Mert, ha okoskodásból, bölcselkedésből jönnek is néha létre — hisz a közönséges, műveletlen emberben is van philosophicus ösztön, — mégis legnagyobb részt nem általános, az észből lehozott igazságok azok, hanem inkább tapasztalatiak, az elvont igazságot concret alakban, példában kifejezők. A népszellem működik s jut érvényre a közmondásokban, s ezért képződésekben nincsen is rendszer, hanem szájról-szájra, mintegy örökölt hagyományként élnek, melyeket bárki első tekintetre felfog, s a maga helyén tud alkalmazni, melyek megértéséhez nem kell semmi készültség, csak egészséges értelem, daczára azon symbolismusnak, mely a közmondások legnagyobb részében uralkodik, uralkodik annyira, hogy többször a szóbeli jelentőség el is vész, s maga a közmondás mégis él. Daczára ennek a symbolismusnak, ennek a képletes kifejezésnek, mondom, a közmondás nemcsak a műveit, olvasott ember előtt, kinek a metaphorák s tropusok nem újság, hanem a köznép előtt is fölkelti a megfelelő képzetet, gondolatot. Nincs itt tehát tulajdonképi értelemben vett philosophia, hanem vannak az élet viszonyaiból levont tanulságok, melyek aztán szájról-szájra hagyományoztatnak. • Sailer, Die Weisheit auf der Gasse Sulzb. 1843.