Magyar Sion 1887. (Uj sorozat 1. évfolyam)

I. Értekezések. - Szentírásban előforduló közmondásokról. Dr. Kereszty Gézától.

173 A szentírásban­­előforduló közmondásokról, közmondásokat,3 — és általában, régi s nagyon el­terjedt az az állítás, hogy a közmondásokban bölcse­ség rejlik, s hogy ezek mintegy a népnek bölcsészete. És van is ebben valami. Azonban, valamint óvakod­nunk kell ama túlzó felfogástól, mely szerint a köz­mondásokból népies erkölcstant akartak egyesek ösz­szeállítani, és pedig a szó theologikus értelmében, holott azokban, mindenesetre egynéhány erkölcsi tar­talmú közmondás mellett, inkább szellemet, életet, gunyort, negédet találunk, mint tulajdonképi morált , úgy a bölcseség, bölcsészet szókat is, a közmondá­sokra alkalmazva, bizonyára igen-igen tág értelemben kell vennünk. Mert, ha okoskodásból, bölcselkedésből jönnek is néha létre — hisz a közönséges, művelet­len emberben is van philosophicus ösztön, — mégis legnagyobb részt nem általános, az észből lehozott igazságok azok, hanem inkább tapasztalatiak, az el­vont igazságot concret alakban, példában kifejezők. A népszellem működik s jut érvényre a közmondá­sokban, s ezért képződésekben nincsen is rendszer, hanem szájról-szájra, mintegy örökölt hagyományként élnek, melyeket bárki első tekintetre felfog, s a maga helyén tud alkalmazni, melyek megértéséhez nem kell semmi készültség, csak egészséges értelem, daczára azon symbolismusnak, mely a közmondások legna­gyobb részében uralkodik, uralkodik annyira, hogy többször a szóbeli jelentőség el is vész, s maga a közmondás mégis él. Daczára ennek a symbolismus­nak, ennek a képletes kifejezésnek, mondom, a köz­mondás nemcsak a műveit, olvasott ember előtt, ki­nek a metaphorák s tropusok nem újság, hanem a köznép előtt is fölkelti a megfelelő képzetet, gondo­latot. Nincs itt tehát tulajdonképi értelemben vett philosophia, hanem vannak az élet viszonyaiból le­vont tanulságok, melyek aztán szájról-szájra hagyo­mányoztatnak. • Sailer, Die Weisheit auf der Gasse Sulzb. 1843.

Next