Magyar Sion 1889. (Uj sorozat 3. évfolyam)
I. Értekezések. - «Ismeretlen Istennek.» Horváth Zoltántól.
a legbiztosabban meg van őrizve Istennek annyira féltett megközelíthetetlen méltósága, mert a keresztény hittitkok emberi észszel sem be nem bizonyíthatók, sem meg nem cáfolhatók, azért, mert meg nem érthetők, föl nem foghatók. És így mi is ugyanazon «Ismeretlen Istent» hirdetjük, de a ki közel van hozzánk és a kinek elérhetetlen méltóságát úgy magasztaljuk, hogy szavára elhiszszük azt, a mi érthetetlen és fölfoghatatlan, amit ő magáról kijelentett. És ezen magasztaló tényünk nem más, mint a mit , e kifejezés rejt magában : «Obsequium fidei» «a hit hódolata.» Mivel pedig igy az ő végtelen tekintélye előtt hódolunk , ezen engedelmesség észszerű. «Rationabile sit obsequium fidei vestrae.» Íme még a névben is mily közel esünk egymáshoz, valamint ugyancsak «Ismeretlen Istenről» beszélünk, ők rationalisták, kik csak azt fogadják el, amit az ész fölfogni képes, mi rationabilisták vagyunk, kik elfogadjuk azt, a minek elfogadása a tekintély miatt észszerű. Amik itt oly közel vannak egymáshoz, másutt mily mélységes örvény tátong a két tan között. Vizsgáljuk először is a kijelentés «Ismeretlen Istenének» lényét. Egy az Isten három személyben. Egy az a lényege, de három a személy benne és e három egy elválaszthatatlan egészbe olvad össze. Dehogy olvad! nem jó kifejezés ez, hiszen mindegyik külön személy. Tehát a három egyenlő az egygyel ? Nincs úgy ! A három személy nem egy személy és az egy Isten nem három Isten ! Azon nagy elmék, kik ezen titkot föl akarták fogni, csak némi hasonlatot tudnak felhozni ezen titok megvilágítására. Öröktől fogva létezik Isten s az örök Atya az örökkévalóságban nemzette az Igét s végre e kettőtől egyenlőképen öröktől fogva származott a Szent Lélek. Van ehhez hasonló az emberi lélekben is. Az értelem szüli a gondolatot s midőn megvan, akkor származik, akkor gerjed föl a szeretet a lélekben saját szülöttje iránt. Mily tökéletlen, mily hiányos kép, mily emberies fogalmak az isteni személyek eredetéről, és tökéletesebbel mégsem rendelkezünk, hiszen e tökéletlen is lángelmék szüleménye. — Ha meg akarnék érteni a