Magyar Sion 1889. (Uj sorozat 3. évfolyam)
I. Értekezések. - Orléansi szűz emléke. Dr. Kereszty Gézától.
ugyanezektől, mikor az ellenség hatalmába került, gyáván elhagyatott, — ez a rendkivüli tünemény, amelyet az utókornak egy-két költője itt-ott megénekelt, de amelylyel a letűnt századoknak számbavehetőbb irói, történetbuvárai, bölcselői vajmi keveset törődtek, szinte mintha a nevéhez fűződő csodálatos eseményeket a feledésnek akarnák átadni, — a hősiességnek és naiv ártatlanságnak ez a szokatlan együttes megjelenése, melyet egy Voltairenak piszkos tolla még bemocskolni is iparkodott : ez ma, mintha fölelevenedni akarna, mindig több és több irót inspirál, kik vagy megható történetét írják meg a leghitelesebb kútfők nyomán, —• vagy ama természetfölötti, vagy mondjuk egyelőre, rendkivüli jelenségeket kutatják, melyek történetében oly fontos szerepet játszanak, sőt azt egész sajátosan jellemzik, — vagy orvosi, bölcsészeti, theologiai szempontból veszik az ő életének eseményeit vizsgálódásaik tárgyává, — vagy, még jogi tekintetben is, mint a népjog legmagasztosabb képviselőjét állítják az olvasóközönség szemei elé, — vagy végre érveket gyűjtenek, hogy beatificatióját, s aztán canonizatióját keresztülvihessék, amelyet mindig gyakrabban és gyakrabban kezdenek emlegetni , úgy hogy csak az utolsó öt-hat év óta is egész Jeanne-d'Arc-irodalom jött létre. Mi az vájjon, ami ezt a feltűnő irodalmi jelenséget elfogadhatólag megmagyarázhatja ? Talán a fényes győzelmek, melyekre egykoron az orléansi szűz a francziákat segítette, s melyeket a legutóbbi időben a még mindig dicsszomjas nemzet oly keservesen nélkülözött, adják ennek az okát ? Vagy talán a jelen franczia viszonyok szerencsétlen abnormitása utalja az írókat a régi dicsőség feltüntetésére, hogy abból merítsenek nemzetek számára vigaszt, buzdulást ? Avagy abban leli tán magyarázatát a thémának ez a minden oldalról való feldolgozása, hogy eleddig még nem beszélték meg elég alaposan, mit kelljen gondolni ama semmi esetre nem közönséges, sőt határozottan földöntúli hatalomról, mely ez egyszerű pórleányt a szülei ház csendjéből, a község nyájától elszólitva, a franczia sereg élére állította ? — ki tudná megmondani ? !