Magyar Sion 1889. (Uj sorozat 3. évfolyam)

I. Értekezések. - Orléansi szűz emléke. Dr. Kereszty Gézától.

le, minden oldalról az idegen özönlött be a németek szel­lemi életébe, a képzőművészetekbe az «antikisch-weische Manier,» az irodalomba Rabelais ízléstelen satyrája, az an­gol rémdráma, az olasz pásztorjáték és az Amadis-féle el­fajzott lovagromantika. Luther a német nemzet felszabadítását írta zászlójára a pápista «welsch»-ek igája alól, és ime a gyűlölt romaniz­mus minden oldalról leszorítja Németországban a germán szellemet. És ami a legszomorúbb a dologban, hogy éppen a román népek rosz tulajdonságait fogadták el a németek és cserébe ősi germán-keresztény erényeiket adták fel. (Folyt. köv.) AZ ORLÉANSI SZŰZ EMLÉKE. Irta Dr. KERESZTY GÉZA. (Folytatás.) Orléans felszabadítása mély benyomást tett minden­felé. Jeanne, ki ekkor már az orléansi szűz nevét kapta (la Pucelle d'Orléans), fényes bizonyságot tett küldetésének igaz voltáról, mert hisz az angolok hat hónap óta erősítet­ték magukat az ostromra, s Jeanne hét nap alatt elűzte őket helyükről. A nép őt már valóban Isten küldöttének tartotta. Vájjon a király környezete is igy vélekedett felőle ? Jeanne nem maradt Orléansban magát ünnepeltetni, hanem rövid nyugalom után mindjárt másnap a király udvarába ment, folytatandó feladatát. A király a hozzá érkező hősnöt a legna­gyobb kitüntetésekkel fogadta. De Jeanne sürgette őt, hogy missiójának ez első pontjánál ne állapodjanak meg, hanem jöjjön vele a király mielőbb Rheimsba, magát megkoronáztatni, é­s aztán, ami még hátra van küldetéséből, tisztítsák meg az őr-

Next