Magyar Sion 1889. (Uj sorozat 3. évfolyam)

I. Értekezések. - Lehet-e ellentétbe állítani a «keresztény erkölcsöt» és az «önök dogmáit»? Horváth Zoltántól.

LEHET-E ELLENTÉTBE ÁLLÍTANI A „KE­RESZTÉNY ERKÖLCSÖT" ÉS AZ „ÖNÖK DOGMÁIT"? Írta HORVÁTH ZOLTÁN. «Én igenis nagy védője vagyok a tiszta keresztény er­kölcsöknek, ha tiszták. Mert ez teszi a keresztény vallást minden más vallás felett becsessé és örökké, nem pedig az önök dogmái.» Így ír egy magyar akadémikus egy magyar paphoz ! Pedig farkánál kezdi kantározni a lovat, mert a ke­resztény erkölcs legtisztább, legörökkévalóbb lendülete az «önök dogmái» körül forgó hit! A hit leglendületesebb Istenhez emelkedés és az Is­ten részéről a legkegyelmesebb leereszkedés. A keresztény­ség első erénye ; benne rejlik a legfőbb erkölcsi érték. Mily eszkimói törpeséget állít lelkünk elé az a jéghideg, tehetet­len fogalom a hitről, mely abban az ellentétben: a «keresz­tény erkölcs» és az «önök dogmái» mutatja be magát. Ez az a hideg rationalista fogalom, melyet Hermes hozott be az általa elnyomorított theologiába, s mely a megvénült s kiélt világ üres fejeiben, ha akadémikusok is — mindenfelé kisért. Evvel szemben a vatikáni zsinat a hitnek erkölcsi ér­tékét hirdeti a «Constitutio dogmatica de fide catholica» III. fejezetében, mely igy kezdődik: «Quum homo a Deo tamquam Creatore et Domino suo totus dependent, et ra­tio creata increatae Veritati penitus subjecta sit, plenum revelanti Deo intellectus et voluntatis obsequium fide praes­tare tenemur. Hanc vero fidem, quae humanae salutis ini­tium est, Ecclesia catholica profitetur virtutem esse super­naturalem ....•» Sokféle helytelen vélemény van a hitről. Az egyik

Next