Magyar Sion 1889. (Uj sorozat 3. évfolyam)
I. Értekezések. - Lehet-e ellentétbe állítani a «keresztény erkölcsöt» és az «önök dogmáit»? Horváth Zoltántól.
LEHET-E ELLENTÉTBE ÁLLÍTANI A „KERESZTÉNY ERKÖLCSÖT" ÉS AZ „ÖNÖK DOGMÁIT"? Írta HORVÁTH ZOLTÁN. «Én igenis nagy védője vagyok a tiszta keresztény erkölcsöknek, ha tiszták. Mert ez teszi a keresztény vallást minden más vallás felett becsessé és örökké, nem pedig az önök dogmái.» Így ír egy magyar akadémikus egy magyar paphoz ! Pedig farkánál kezdi kantározni a lovat, mert a keresztény erkölcs legtisztább, legörökkévalóbb lendülete az «önök dogmái» körül forgó hit! A hit leglendületesebb Istenhez emelkedés és az Isten részéről a legkegyelmesebb leereszkedés. A kereszténység első erénye ; benne rejlik a legfőbb erkölcsi érték. Mily eszkimói törpeséget állít lelkünk elé az a jéghideg, tehetetlen fogalom a hitről, mely abban az ellentétben: a «keresztény erkölcs» és az «önök dogmái» mutatja be magát. Ez az a hideg rationalista fogalom, melyet Hermes hozott be az általa elnyomorított theologiába, s mely a megvénült s kiélt világ üres fejeiben, ha akadémikusok is — mindenfelé kisért. Evvel szemben a vatikáni zsinat a hitnek erkölcsi értékét hirdeti a «Constitutio dogmatica de fide catholica» III. fejezetében, mely igy kezdődik: «Quum homo a Deo tamquam Creatore et Domino suo totus dependent, et ratio creata increatae Veritati penitus subjecta sit, plenum revelanti Deo intellectus et voluntatis obsequium fide praestare tenemur. Hanc vero fidem, quae humanae salutis initium est, Ecclesia catholica profitetur virtutem esse supernaturalem ....•» Sokféle helytelen vélemény van a hitről. Az egyik