Magyar Sion 1892. (Uj sorozat 6. évfolyam)
I. Értekezések. - Iskolai év kezdetén. Dr. Kereszty Viktor-tól.
Az iskolai év kezdetén, 675 futtatása, amely egyszerűen végét akarná vetni a latin theologia-tanításnak, helyébe a magyart behozni, (máskép elvész a haza!) — sőt hivatkozva a «negyvennyolczas» idők egyes papjainak amaz indítványára, melyet épp füzetünk első czikkében találnak olvasóink, (persze nem megdicsérve) — még a liturgikus kultuszban is szeretné a latin világnyelvet, az egyház egységének eme kifejezését, a magyarral pótolni. Szerencsére, az ilyen vágyakozások, ábrándok idején már túl vagyunk, s ha azok még ma is ott kísértenek egyegy journalista agyában, úgy nagyon könnyen napirendre tér a világ fölöttük, azt a jó magyar közmondást forgatva elméjében, amelyben a hajdúról s a harangöntésről van szó. Az ilyen czikkekre gondolok én most (mert volt ám ilyen több is), amelyek a chauvinismust a végletekig űzve, még a latin nyelvtől is féltik a magyarságot. Fölösleges az ilyenek fülébe azt hangoztatni, hogy a latin nyelvet a katholikus egyház sajátjává tette, hogy ezen szól vala az őskeresztények, a szent atyák és egyházi írók túlnyomó része, hogy ezen nyelv fűzi egybe ősidők óta a katholikus lelkeket, hogy ezen nyelvben találja fel az egyházi férfiú hivatásának egyik forrását, s hogy igy a pap, ki az Isten igéjének, a tudománynak és az egyház felbonthatatlan egységének őre, hivatásának kellőleg megfelelni akarva, nem feledkezhetik meg azon nyelvről, melyen édes anyja az egyház kezdettől fogva szól hozzá. Aki ezt nem akarja megérteni, annak hiába is mondjuk el. Ellenben a gondolkozó ember előtt nagyszerű jelenség a latin nyelv ily fennmaradása ! Avagy nem meglepő eseménye-e a világtörténelemnek, hogy míg a nemzetek elpusztulásával kapcsolatban elpusztul, eltűnik azoknak nyelve is, legalább «élni» megszűnik, addig a hatalmas római birodalom szellemi közege a latin nyelv, • daczára annak, hogy a birodalom elenyészett, s így annak hordozói is részint eltűntek, részint más népek közé vegyülve nyelvüket is elvesztették — még sem maradt meg csupán emléknek, mely az egykori világbirodalom műveltségének csak archaeologicus ismeretét nyújtaná, hanem megma- 43.