Magyar Sion 1892. (Uj sorozat 6. évfolyam)
I. Értekezések. - Régi históriák a Pazmaneumból. Kollányi Ferencz-től.
335 Régi históriák a Pazmaneumból is lázadó eszmékkel foglalkoznak, s azon az úton vannak, hogy néhány év múlva már könnyen olyan «forradalmárok» lesznek, amilyeneknek nemrég neveztettek el a magyar plébánosok és káplánok , azt bizvást lehet remélni.) Akikről mi egyetmást itt elbeszélni akarunk, azok még a múlt század dereka táján fogyasztották a Pazmaneum kenyerét, elpusztíthatlan étvágygyal, de annál több keserűséggel helyzetük iránt. Mégpedig jezsuita elöljáróikkal nem voltak megelégedve sehogysem. Az intézet elöljárói ugyanis a nagynevű alapító akaratának megfelelően jézustársasági atyák voltak, — és pedig 138 esztendőn keresztül. Rimely Historia Collegii Pazmaniani czímű munkájában híven elmondja, mi mindent tettek az atyák az intézet érdekében e hosszú idő alatt, mily lelkiismeretesen, mennyi buzgalommal és tapintattal igyekeztek megfelelni e reájuk bízott fontos feladatnak. Egyszersmind megemlékezik azokról az izetlenkedésekről is, amelyek az elöljárók és növendékek közt a 18. század elején felmerültek és soha többévéget nem értek. Annyira megfoghatatlannak tűnt fel előttünk, még a tudós szerző által adott magyarázatok daczára is, hogy a fiatal leviták az érdemdús atyákkal mégis összeütközésbe jöhettek, hogy a dologról bővebb tájékozást szerzendők magunknak, átolvastuk a primási levéltárban elhelyezett idevonatkozó iratokat és leveleket. S ezek közt csakugyan találtunk több olyat, amelyekből a legapróbb részletekig megismerhetők az intézet akkori belélete, az ott uralkodó viszonyok, s megítélhető, vájjon mennyiben volt igazuk azoknak a növendékeknek, akik folytonos panaszokban jajgattak főpásztoraik előtt elöljáróik ellen. Aki a növendékpapok életét csak a legtávolabbról is ismeri, tudja, hogy a szemináriumi élet hullámverése a lehető legegyenletesebb egymásutánban hajtja a mértékre vett foglalkozás apró fodrait nap-nap után tovább. Ott abban az óriási, zsongó méhkasban, a hol a szorgalmas méhek volta 1 A. v. Nr. 1663, 1687, 1688.