Magyar Sion 1892. (Uj sorozat 6. évfolyam)

I. Értekezések. - Régi históriák a Pazmaneumból. Kollányi Ferencz-től.

335 Régi históriák a Pazmaneumból­ is lázadó eszmékkel foglalkoznak, s azon az úton vannak, hogy néhány év múlva már könnyen olyan «forradalmárok» lesznek, amilyeneknek nemrég neveztettek el a magyar plé­bánosok és káplánok , azt bizvást lehet remélni.) Akikről mi egyetmást itt elbeszélni akarunk, azok még a múlt század dereka táján fogyasztották a Pazmaneum kenyerét, elpusz­títhatlan étvágygyal, de annál több keserűséggel helyzetük iránt. Még­pedig jezsuita elöljáróikkal nem voltak megelé­gedve sehogysem. Az intézet elöljárói ugyanis a nagynevű alapító aka­ratának megfelelően jézustársasági atyák voltak, — és pe­dig 138 esztendőn keresztül. Rimely Historia Collegii­ Paz­maniani czímű munkájában híven elmondja, mi mindent tet­tek az atyák az intézet érdekében e hosszú idő alatt, mily lelkiismeretesen, mennyi buzgalommal és tapintattal igye­keztek megfelelni e reájuk bízott fontos feladatnak. Egy­szersmind megemlékezik azokról az izetlenkedésekről is, amelyek az elöljárók és növendékek közt a 18. század ele­jén felmerültek és soha többé­­véget nem értek. Annyira megfoghatatlannak tűnt fel előttünk, még a tudós szerző által adott magyarázatok daczára is, hogy a fiatal leviták az érdemdús atyákkal mégis összeütközésbe jöhettek, hogy a dologról bővebb tájékozást szerzendők magunknak, átolvastuk a primási levéltárban elhelyezett idevonatkozó iratokat és leveleket.­ S ezek közt csakugyan találtunk több olyat, a­melyekből a legapróbb részletekig megismerhetők az intézet akkori belélete, az ott uralkodó viszonyok, s meg­ítélhető, vájjon mennyiben volt igazuk azoknak a növendé­keknek, a­kik folytonos panaszokban jajgattak főpásztoraik előtt elöljáróik ellen. Aki a növendékpapok életét csak a legtávolabbról is ismeri, tudja, hogy a szemináriumi élet hullámverése a le­hető legegyenletesebb egymásutánban hajtja a mértékre vett foglalkozás apró fodrait nap-nap után tovább. Ott abban az óriási, zsongó méhkasban, a hol a szorgalmas méhek volta­ 1 A. v. Nr. 1663, 1687, 1688.

Next