Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár - Walter Gyula szerk.: Magyar Sion 1893. (Uj sorozat 7. évfolyam)
III. Rövid közlemények. - Rövid közlemények.
MAJER ISTVÁN ! Épp füzetünk zártakor vesszük a lesújtó, fájdalmas hírt, hogy Majer István, stagnei v. püspök, az esztergomi főkáptalan nagyprépostja, a főpásztornak egész a legutolsó hetekig általános helynöke, a nagy esztergomi főegyházmegyének legutóbbi árvaságakor is káptalani vikáriusa, — ma, november 21. és 22. közt való éjjel, meghalt. Minden szépért és jóért hevülő szíve nem dobog immár, nemes, tiszta lelke visszaszállt Teremtőjéhez. Hiszen tudtuk mindannyian, hogy abból a hosszú betegségből, mely őt már hónapok óta az ágyhoz szegezte, nincsen számára gyógyulás , el voltunk készülve a csapásra , és mégis fáj a szívünk, mikor az esztergomi bazilika harangzúgása azt a szomorú valóságot hirdeti nekünk, hogy Majer István püspök a ravatalon fekszik kiterítve, — hogy nem fogjuk többé soha se látni a tisztes, nyájas észt, akit az egész ország közös tisztelete és szeretete az István bácsi kedves nevével jelölt; hogy nem fogjuk többé hallani az ő gyönge, de behizelgően rokonszenves hangját, melylyel a fiatalabbakat buzdította, a szenvedőket vigasztalta; hogy nem szoríthatjuk meg többé az ő kezét, amely nyolcvan éven át annyi jót műveit, annyi szépet és hasznosat irt, amely oly sok alamizsnát osztott a szegénynek . . . Mors optima rapit . . . legjobbjaink hullnak egymásután a sírba. Keserű érzés, egy ilyen férfiút kidőlni látni az élők sorából !