Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár - Walter Gyula szerk.: Magyar Sion 1895. (Uj sorozat 9. évfolyam)
I. Értekezések. - Szomorú ünnepség. Liberiustól.
SZOMORÚ ÜNNEPSÉG. (Szeptember 20. Rómában.) Írta LIBERIUS. Nemde ellenmondásnak, paradoxonnak, contradictio in terminis-nak fogja mindenki ezt a czimet nevezni, melyet e czikkünk homlokára illesztettünk ? „Szomorú ünnepség." Ki hallott ilyet? Hisz mihelyt ünnepség, nem lehet szomorú és viszont. És mégsem lehet másnak nevezni azt a lármát, azt az erőlködést, azt a tüntetést, ami ép e napokban végbe megy Rómában, az örök városban, mint szomorú ünnepségnek. Ünnepség, mert hisz van ott csődület, zászlóerdő, kivilágítás, szól a zene, hangzanak a nagyképű frázisoktól hemzsegő beszédek stb., — de bizony szomorú, nagyon szomorú ez az ünnepség, mert a fényes és zajos tüntetések mögött ott rejlik a nyomor, az éhség, az inség, melybe a tüntetés leglármásabb vezetői, kik milliókat dugnak egy Garibaldi, meg egy Viktor Emanuel szobraiba, a szegény népet döntötték ; — szomorú, nagyon szomorú, mert a nép zöme nem tud, nem bír részt venni a mondvacsinált örömmámorban, — és igen nagyon szomorú, mert íme a rablásnak, az erőszaknak, a jogtalanságnak szól, az egész világ szeme láttára ez az ünnepség. Szept. 20-án van huszonötödik évfordulója annak, hogy a piemontiak rést lettek a Porta Pia mellett Róma, a pápai Róma falain, s behatolva az örök városba, tolvajkulccsal kinyitották a Quirinál kapu-Magyar Sion. IX. kötet, 9. füzet. 41