Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár - Walter Gyula szerk.: Magyar Sion 1896. (Uj sorozat 10. évfolyam)
I. Értekezések. - Ezeréves Magyarország. Dr. Kereszty V.-tól.
És mégis, ezer esztendő, az első ezer esztendő már betelt! Tudod-e, kedves olvasóm, mi az ezer esztendő? Nemde tisztelettel és bámulattal hallgatod az aggastyánt, ki ötven esztendő előtti dolgokról regél neked ? S ő már a sír szélén áll ! És, úgye, rajtad is bizonyos melankólia vesz erőt, mikor csak huszhuszonöt éves eseményeket forgatsz agyadban ? Egy emberöltő ma, átlagos számítás szerint harmincz-harminczöt esztendő, és mi ezer esztendőre, harmincz emberöltőre tekintünk ma vissza Nem ugyanaz az érzése ez, mint mikor magas hegytetőre érkeztünk, hová nem hat fel a világ köznapi zaja, még a harangok zúgása sem, hol örökös vasárnapi csend van, s innen tekintünk le a völgybe, a sikságra, s meglátunk ott mindent, még inkább kicsinyítve, ami ott is kicsiny, de tisztán kivéve, ami ott nagy .... ? / És leborulunk az Isten végtelen Fölsége előtt, az idők Ura Istene előtt, kinek ezer esztendő annyi, mint egy nap, mint az elmúlt tegnapi nap, .... és imádkozunk. Imádkozunk szavak nélkül, mert lelkesülésünk, hálánk, reménységünk egy szent érzésbe olvad, mely eltölti egész valónkat, s csordultig teli szivünk bezárja ajkainkat .... Azok, kik a „Magyar Siont" olvassák, csupa oly emberek, kik ismerik a magyar nemzet történetét, sőt igen sokan közülök alaposan, töviről-hegyire tudják az egyes évszázadok lefolyását, azok minden dicsőségével és bajaival, minden harczaival és alkotásaival, a magyarnak minden erényével és bűnével elmondani. Nem kell tehát nekem őket a történet könyveihez, ennek a csudálatos történetnek könyveihez utalnom, nem kell Mózessel azt az ünnepélyes felhívást hozzájuk intéznem: „Memento dierum antiquorum, cogita generationes singulas, interroga