Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1899. (Uj sorozat 13. évfolyam)
I. Értekezések. - Mi a jelszó? Kereszty Viktor dr.-tól.
4 Ш A JELSZÓ ? Igen, az a vonzó, erős kötelék, melylyel Isten az ő eszes teremtményét magához fűzi, ugy hogy ez tudatában van annak, honnan származott, hová és mire van hivatva, — ép ugy mint a hónától messze kalandozó vándor, akit szive mégis haza vonz, s akinek lelki szemei előtt mindig az édes otthon képe lebeg : a religio. De az az összekötő kapocs is a religio, mely az embereket egymáshoz fűzi, nem csupán a kortársakat, hanem a generácziókat is, századokról századokra, s megtanítja őket, nagyrabecsülni a tradicziókat, s oly hiven átadni azokat az utódoknak, amint ők azokat átvették elődeiktől. 1. És itt, mikor a tradíció nagyrabecsülendő fontosságát említjük, átvihetjük azt a tudomány terére is. Mert szép és nagyratörő eszméket hangoztatnak azok, akik a tudomány folytonos előbbrevitelét, a minden téren való szabad kutatást, haladást hangoztatják, — és pedig nem gondolok itt holmi szószátyárokra, hanem értek olyanokat, akik igazi szeretettel és lelkesedéssel telték el a tudomány iránt , de aki nem akar a fölületesek közé számíttatni, hanem mélyebben vizsgálja a tudományágak mai állását, tisztában van azzal, hogy a tudomány fejlődése, haladása nem egy napnak, nem is egy századnak munkája, de még azzal is, hogy a letűnt századok tudományos eredményei épen nem kicsinylendők oly módon, ahogy azt egyes modern „tudósok" affektálni iparkodnak. Ars longa, vita brevis est ! Minden tudásunk azon az alapon nyugszik, amelyet az előző századok szorgalma és lángesze hordott össze, és bármint idegenkedjék a mai kor gyermeke a „tradiczió" nevétől , bizony semmit sem tudna a tradiczió nélkül. És — vegyük itt is elő az etymologiát —• tradiczió (átadás, oktatás) nélkül, volna-e tartalma, volna-e biztonsága tudásunk egy ágának is? Id docemus, quod didicimus, mondom ismét egy egyházatyával; a mester átadja