Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1899. (Uj sorozat 13. évfolyam)

I. Értekezések. - Esztergomi főkáptalan történetéből. Kollányi Ferencztől.

AZ ESZTERGOMI FŐSZÉKESEGYHÁZI KÁPTALAN TÖRTÉNETÉBŐL. Irta KOLLÁNYI FERENCZ. (Vége.) III. A káptalan tagjai : a nagyprépost, az olvasókanonok és az al olvasó, az éneklő­kanonok és az alé­­eklő, az őrkanonok és az alérkanonok, a szentgyörgy mezei prépost és káptalanja, a szentistváni prépost és káptalanja, a szenttamási pré­post és káptalanja, a főesperesek, decan, mesterkanonokok, kápolna- és oltár­igazgatók, korbeli áldozatok, királyi káplánok. A káptalannak első embere, legkiválóbb tagja, feje, a nagyprépost. A karban őt illeti az első hely, a tanácskozásban övé az első szó. A káptalan ügyeiért ő felelős első­sorban. A gond, a kötelesség a köz­érdekkel szemben, az ő vállaira nehezedik leginkább. Őrködik a káptalan jogai felett, védelmezi a káptalan birtokait, viszi a káptalan pereit. Éppen ez okból neki első sorban kellett állan­dóan székhelyén tartózkodnia. Amint valami fontosabb ügy adta elő magát, vagy c­édulákkal, vagy harang­szóval tanácskozásra hívta össze a káptalant. Itt ő elnökölt, ő adta elő az ügyeket. Általában azt tar­tották, a nagyprépost azért is tartozik a káptalan külső ügyeivel bővebben foglalkozni, hogy a többiek megszabadulva az ily gondoktól, annál nyugodtabban szentelhessék idejüket Istennek szolgálatára. A nagyprépostság, valamint a többi méltóság is, külön javadalmat képezett, úgy pl. hogy ha a nagy­prépost, vagy az éneklőkanonok, vagy a szentgyörgy­mezei prépost, ezenfelül még kanonoki javadalmat is Magyar Sion. XIII. kötet, 12. füzet. 56

Next