Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1900. (Uj sorozat 14. évfolyam)
I. Értekezések. - Visszapillantás a század alkonyán. Kereszty V. dr.-tól.
VISSZAPILLANTÁS A SZÁZAD ALKONYÁN. Irta KERESZTY V. dr. Mikor ezt az évet, amely immár rohamosan közelget végéhez, a szent évet, ünnepélyes hangulattal megkezdettük : első czikkünkben, az »Annus sacer« czimüben reámutattunk a hármas momentumra, mely ez évet szentté avatja szemeinkben : a római nagy jubileumra, *— a magyar nemzet megtérésének kilenczedik centenáriumára — és a századvégi hódolatra, melylyel Krisztusnak, Megváltónknak adózunk. És ma, midőn nemcsak ez évnek, hanem a letűnő századnak is sirja szélén állunk, ismét az az ünnepi hangulat vesz erőt lelkünkön. Letűnik a század, a XIX. század. Ez a fontosnál fontosabb eseményekkel teli század, az optimisták szerint a haladás, a fölvilágosodás, a találmányok százada, a világforgalom, a gőz és villamosság százada, a legragyogóbb epocha a szellem életében ... ; a pesszimisták szerint a revolucziók, a belső széthullás, a szocziálizmus, a munkásnyomor százada . . . Az elmélkedő ember pedig megáll, és azt kérdi önmagától : váljon a tudomány, a szellem ragyogása e században túlragyogja-e azt a sok nyomort, bűnt, amelyben a század vétkes . . . És tépelődik azon, hogy vájjon a sok fényes találmány lármáját nem harsogja-e túl az elégedetlenség panaszszava, a kétségbeesés halálordítása? Sok volt a bűne a letűnő századnak. De még több a jó, amit az emberiség az Istentől vett. Penitenczia amazokért, hálaadás ezekért, hódolat a Megváltó Jézus Krisztusnak : ezek legyenek az érzelmek, melyek betöltik sziveinket a század alkonyán. Az egyházra, Krisztusnak örökifjú arájára essék tekin-