Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1900. (Uj sorozat 14. évfolyam)

I. Értekezések. - Templomi és alapítványi javak kezeléséről. Trikál József dr.-tól.

A TEMPLOMI ÉS ALAPÍTVÁNYI JAVAK KEZELÉSÉRŐL. Irta: TRIKAL JÓZSEF dr. Az az isteni szeretet, a­mely az Üdvözitő szi­véből pattant ki az egyház szivébe, életet adott a keresztény szeretet legmeghatóbb intézményeinek. A pogányság elbámult azon szeretet-házak láttára, a­melyekben öregek, özvegyek, árvák, idegenek, nyil­vános bűnösök, betegek vigaszt, menedéket találtak. Az az eleven hitű keresztény az emberi élet külön­féle szenvedéseiben az Üdvözitő küzdelmeit, harczát látta visszatükröződni s a nyomor enyhítésében, a felszárított könnyekben a Megváltó megkönnyebbí­tését látta. Az egyház czélja lelki: az embereknek visszasze­rezni az elveszített paradicsomot. Az egyes czélja az egyház kebelében biztosítani saját lelkének üdvét. De azért az egyház nem nélkülözheti erejének, szellemének kifejtésében az anyagi eszközöket, az egyes pedig azon tudatban, hogy ő egy nagy szervezetnek tagja, a­mely szervezet czéljainak megvalósítására ő is hivatva van, közreműködik az egyház hivatásának megvaló­sításában, életének kifejtésében. Az egyház feladata természetfölötti, azért ezen feladatok életre­ hivásában minden közreműködő tetten vissza kell tükröződni a túlvilági élet varázsfényének. Mihelyt valamely csele­kedetből kivész a természetfölötti jelleg, kivész abból a lélek is, többé nem sorakozik azon lépcsőkhöz, a Magyar Sion. XIV. kötet, 3. füzet. 11

Next