Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1900. (Uj sorozat 14. évfolyam)
I. Értekezések. - Szent István-társulati megnyitó beszéd. A biboros Herczeg-primástól.
A TEMPLOMI ÉS ALAPÍTVÁNYI JAVAK KEZELÉSÉRŐL. Irta: TRIKAL JÓZSEF dr. (Vége.) A »privilégium fori«, melyről a mult füzetben szólottunk, forrását a vallás őszinte tiszteletében birja, amely tisztelet átháramlik a papi állásra is. »Régi és igaz szó — úgymond már Pázmány — a ki Istent tiszteli, az papjait is szereti.« A privilégium sok eszköz az egyház kezében, hogy működését szabadon kifejthesse, illetőleg mindazt távol tartsa, ami gátlólag hatna tevékenységének kifejtésében. Ámde csakis az az állam fog kezet az egyházzal a vallás érdekeinek kifejtésében, amely keresztény alapokon nyugszik. A liberális állam felekezetnélküli jogi személy, amely egy vallásnak sem nyújt előnyöket mások előtt. Mihelyt az állam a liberalizmust zászlójára tűzi, elveszett az alap, amelyen a papok birói kiváltsága nyugszik. Ámde a privilégium solt az egyháznak századokon át gyakorolt joga, amelyet neki királyi kiváltságlevelek, törvények s törvényszékek consequens ítéletei biztosítottak. Nem csoda tehát, ha az egyház érzelmeit mélyen sérti, ha azt az állam önkényesen megszünteti ; nem csoda, ha zokon veszi, hogy az állam, mielőtt az egyházat kiváltságától a beállott jogi viszonyoknál fogva megfosztaná, nem tárgyal az egyház fejével, előterjesztvén azon indokokat, amelyek miatt a bírói kiváltságot eltörölni szükségesnek tartja. A magyar nemzet története nem egyszer bizonyságot tesz arra, hogy a pápák minden alkalommal felszólaltak és tiltakoztak, ha a papságot szabadságában, jogaiban különösen gyönge királyok és háborús idők alatt a világiak megsértették. És amíg az állam az egyházat védte, elégtételt is nyújtott a jogfosztásokkal szemben. 1 Lásd Oltványi i. m. 53—70. l.