Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1901. (Uj sorozat 15. évfolyam)
I. Értekezések. - Katholikus közélet. Liberius.
hajtotta meg zászlaját , Emja érdemei előtt, méltó dicséretekkel elhalmozva az ő, Isten által bíborba öltöztetett szerénységét és alázatát, emberszeretetét és hazafiságát, lemondással és jósággal teli életét. * * A második nagy momentum a november hó 4-től 7-éig megtartott, impozáns arányokban, méltóságteljesen lefolyt II. országos katholikus nagygyűlés. Nagyon ideje volt már, hogy ezek a most már évről évre ismétlődő nagygyűlések megszerveztessenek. Évtizedek tespedését, tétlenségét kell kipótolnunk. Meg kell mutatnunk, hogy mi is itt vagyunk, s hogy nekünk is vannak jogaink. Hiszen Magyarországon most is ott vagyunk, minden vallás, minden felekezet nyíltan beszélhet sérelmeiről, tanácskozhatik érdekei előhaladása fölött, csak a katholiczizmust akarnák békéba verni, nehogy elfoglalja a többségének, szellemi erejének megfelelő helyet a közügyek intézésénél. A kath. nagygyűlések a kath. erők, a szellemek tömöritésének orgánumai, a katholiczizmus közös szellemi, erkölcsi érdekeinek hangoztatására, a társadalmi szervezkedés útjainak megjelölésére való eszközei. A most lezajlott kath. nagygyűlés tárgysorozata gazdag, látszólag szinte túlságosan is gazdag tartalmú volt , de ez a programm szükséges volt, épen mert a kath. köztevékenység minden ágazatában elhanyagolták eleink a szervezkedést, a munkát. Ha meggondoljuk, hogy mi vagyunk legrégibb lakói az országnak, hogy egykor a katholiczizmus munkásságában pontosult össze az egész hazafias munka, az összes nemzeti feladatok, és mi lépésről-lépésre vesztettük el a brit állásokat, jogokat, végre már majdnem idegenek lettünk a hazában, s nekünk, a kilenczszázéves magyar katholiczizmus munkásainak, szinte elülről kell kezdenünk az építést, mert a romokat többé