Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1901. (Uj sorozat 15. évfolyam)

II. Könyv-ismertetések, birálatok. - Kersch F.: Sursum corda. Kath. kántorkönyv. I. rész. Ism. Liberius.

e három pontban csúcsosodnak ki : »a) legyen az új kántor­könyv egyházias irányú, b) legyen zene­művészileg korrekt és c) kifogástalanul czélszerű.« Az elsőre nézve minden oly ének, melynek akár szövege, akár dallama kétes értékű vagy kevésbé korrekt, elimináltassék. A másik elv, a zene­művészeti korrektség, az összhangosítás és kíséret, valamint az elő-, köz- és utójátékok helyességére, nemes egysze­rűségére vonatkozik. A harmadik végre, a czélszerűség, meg­kívánja, hogy a kántornak minden egyházi ténykedésnél biztos kalauza legyen az új könyv. Ezen alapelveket tartva szem előtt, dolgozta ki Kersch a felnevezett kántorkönyvet, melynek első füzete is előt­tünk fekszik. Ezt a művet a kiküldött biráló bizottság,­­Walter Antal pécsi prépost-kanonok, Mayer Károly székesfehérvári apát-kanonok és Ernei József budapesti nemzeti zenedei tanár) egyhangú dicsérő véleménye alapján az O. M. C. E. elfogadta s ezzel teljesen megfelelőnek s országszerte terjesztendőnek elismerte. Vajha most már terjedne is e mű. Vajha kántoraink az ő primitiv kadencziálásuk helyett ezeket a szebbnél-szebb prae­ludiumokat és interludimokat alkalmaznak, amelyek magá­val az illető egyházi énekkel homogének, ugyanazon motí­vumot tükrözik vissza. Mert ez a főérdeme Kerschnek, hogy az előjátéknál meglepőbbnél­ meglepőbb fordulatok­kal variálja az előadandó ének dallamát, s míg játéká­val megfelelő áhítatra hangolja a híveket, figyelmüket egyszersmind a kijelölt mise-énekre felhívja, magát az éne­ket pedig oly módon kiséri, mely annak gregoriánszerű, mélyen szívreható színezetet kölcsönöz, s a fület szoktalanul szép harmóniájával gyönyörködteti. Minden énekhez több­féle s igen változatos utójátékot is csatolt, mely szintén hűségesen a felvett théma keretében mozog, s így mint­egy kényszeríti az embert áhítatos szövegre gondolni mindvégig. Az orgonistának ugyanis nincs megengedve az orgo­nán improvizálni, szeszélye szerint bármit össze-vissza ját­szani; az egyházi szabványok, melyekre Kersch művében Magyar Sion, XV. kötet, 11. füzet. 5 .

Next