Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1901. (Uj sorozat 15. évfolyam)
II. Könyv-ismertetések, birálatok. - Kersch F.: Sursum corda. Kath. kántorkönyv. I. rész. Ism. Liberius.
e három pontban csúcsosodnak ki : »a) legyen az új kántorkönyv egyházias irányú, b) legyen zeneművészileg korrekt és c) kifogástalanul czélszerű.« Az elsőre nézve minden oly ének, melynek akár szövege, akár dallama kétes értékű vagy kevésbé korrekt, elimináltassék. A másik elv, a zeneművészeti korrektség, az összhangosítás és kíséret, valamint az elő-, köz- és utójátékok helyességére, nemes egyszerűségére vonatkozik. A harmadik végre, a czélszerűség, megkívánja, hogy a kántornak minden egyházi ténykedésnél biztos kalauza legyen az új könyv. Ezen alapelveket tartva szem előtt, dolgozta ki Kersch a felnevezett kántorkönyvet, melynek első füzete is előttünk fekszik. Ezt a művet a kiküldött biráló bizottság,Walter Antal pécsi prépost-kanonok, Mayer Károly székesfehérvári apát-kanonok és Ernei József budapesti nemzeti zenedei tanár) egyhangú dicsérő véleménye alapján az O. M. C. E. elfogadta s ezzel teljesen megfelelőnek s országszerte terjesztendőnek elismerte. Vajha most már terjedne is e mű. Vajha kántoraink az ő primitiv kadencziálásuk helyett ezeket a szebbnél-szebb praeludiumokat és interludimokat alkalmaznak, amelyek magával az illető egyházi énekkel homogének, ugyanazon motívumot tükrözik vissza. Mert ez a főérdeme Kerschnek, hogy az előjátéknál meglepőbbnél meglepőbb fordulatokkal variálja az előadandó ének dallamát, s míg játékával megfelelő áhítatra hangolja a híveket, figyelmüket egyszersmind a kijelölt mise-énekre felhívja, magát az éneket pedig oly módon kiséri, mely annak gregoriánszerű, mélyen szívreható színezetet kölcsönöz, s a fület szoktalanul szép harmóniájával gyönyörködteti. Minden énekhez többféle s igen változatos utójátékot is csatolt, mely szintén hűségesen a felvett théma keretében mozog, s így mintegy kényszeríti az embert áhítatos szövegre gondolni mindvégig. Az orgonistának ugyanis nincs megengedve az orgonán improvizálni, szeszélye szerint bármit össze-vissza játszani; az egyházi szabványok, melyekre Kersch művében Magyar Sion, XV. kötet, 11. füzet. 5 .