Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1902. (Uj sorozat 16. évfolyam)
II. Könyvbirálatok, ismertetések. - Feszty Árpád triptichonja a »Krisztus temetése.«
Feszty Árpád triptichonja, a » Krisztus temetése » Nagy hir előzte meg Feszty Árpád képét, melyet Firenzében festett s először ott állított ki. E hir maga elég volt arra, hogy a társadalom minden rétegében felcsigázza a kíváncsiságot. Most, hogy pár hét óta Budapesten is ki van állítva e nagyszabású hármaskép, mindenki iparkodik azt megtekinteni, aki a művészet, kivált a vallásos tárgyú művészet iránt érdeklődik. Kimondom mindjárt, hogy sok tekintetben meg is érdemli a kép a dicséretet. Feszty Árpád már több nagyszabású és komoly alkotással lépett az elsőrendű művészek sorába, és »Krisztus temetése« czímű hármas képe is jelentékeny alkotás. Kompozícziója pompás, kivitelének egyes részletei tökéletesek, színezése bravúros. Nagy művészi munka. Az bizonyos. De egy pontban, éppen eszményi tartalmasságában nem elégít ki bennünket. Feszty fölfogása egy kellemetlen hurt üt meg szívünkben, melytől sehogy sem szabadulhatunk, még amikor folyvást a szemünk előtt lebeg is a kép drámai mozgalmassága, színeinek ragyogó gazdagsága. Ezt a kellemetlen érzést pedig kivált a nőalakok minéműsége okozza, úgy a szűz Máriáé, mint Magdolnáé. A »kesergő anya«, amint szent Fiának holttestét kiséri a sírbolt felé, igen rosz benyomást tesz. Vastag nyaka, melyen az erek kidagadnak, hangos sírást kifejező, eltorzított arcza nem felel meg a mi pietásunknak, pietásunk szülte fogalmainknak a szűz Anyáról. Mert még ha azt meg is engednők, hogy a szűz Anyát az ötvenes évek körülinek fesse a művész, akkor is kell az »Immaculatá«-nak az arcz tisztaságában megnyilatkoznia, és nem szabad így a fájdalomtól eltorzulnia. Magdolna alakja pláne nem tetszik. Pedig ez az alak dominál már a középső képen is, különösen azonban a harmadikon, a sziklasír előtt, úgy hogy miatta szinte háttérbe szorul a többi bánkódó környezet. Az első képen, misztikus világításban, viharos felhők sötétségének és a nyugvó nap megtört ragyogásának bor-